Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

84 Btk. 260. §. ügyködést a vállalat érdekeihez képest irányítsa. Ehhez járul, hogy a kir. ítélőtábla bizonyítottnak vette, hogy a főmagánvádló a sorsjegyek elárusitása körül „szabályellenesen és hanyagul járt el" s így a vádlottnak a vállalat jogos érdekei által indokolt cselekményének büntethetősége a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése értelmében is ki van zárva. (1905. jan. 25. 723. szám.) 260. §. Az államvasutak igazgatósága hatóság. A sértett indítványa magában foglalja az ügyész felhatalmazását. 224. V. a Gy.-n 1903 október 18-án kelt, a m. kir. államvasutak igazgatóságának megküldött feljelentésében F. K. m. kir. államvasuti hivatalnok gyakornokot azzal a büntetendő cselekménynyel vádolta, hogy ő a felekkel gorombáskodik s a leveleit csak 2 pakli 34 fill. dohányért akarja kiadni. E vád alaptalannak bizonyult. C.: Ezek a tények, tekintettel a Btk. 258. és 260. §-aira, a rágalmazás tényálladékát kimerítik. Tekintve, hogy a kir. Curia már több alkalommal kimondotta, hogy a m. kir. államvasutak hivatalnokai közhivatalnokoknak tekintendők; tekintve, hogy a Máv. igazgatósága, illetve az annak kebelében alakult fegyelmi bizottság a m. kir. kormány által kinevezett hivatalnokai felett is fegyelmi hatáskörrel bir; tekintettel arra, hogy a Btk. 227. §. rendelkezéséhez képest a Btk. 260. §. szerint minősülő rágalmazás vétsége fegyelmi vétséggel való valótlan váddal is elkövethető; ezekhez képest a kir. tábla helyesen határozott, midőn a Máv. igazgatóságát a Btk. 164. §. megjelelt közigazgatási hatóságnak tekintve a vádbeli cselekményt a Btk. 260. §. szerint rágalmazás vétségének minősítette. Annak a kérdésnek eldöntése, ha vájjon a Btk. 260. §. alá eső rágalmazás felhatalmazási vagy inditványi cselekménynek tekintendő-e, ezúttal mellőzendő volt, mert a jelen esetben a sértett indítványt tett a vádlott megbüntetése iránt, mely nyilatkozatában a felhatalmazás ténye is benfoglaltatván, az itélet minden esetre törvényszerű vád álapján hozatott meg. (1905. aug. 31. 7695.) Egyházi kerületi consistorium nem hatóság. Inditványi határidő a 260. §. esetén. 224/a) V., W. J. lelkész-tanitó főmagánvádlóról az ág. ev. egyházkerületi consistoriumhoz mint annak egyházi fegyelmi hatóságához intézett feljelentésben azt a tényt állította, hogy korcsmában ittas állapotban egy Ö Felségére mondott felköszöntőbe beleszólva azt kiáltotta, hogy „ne a magyar király, hanem az osztrák császár éljen", — ami által a jelenvoltakat megbotránkoztatta és botrányos magaviselete miatt a korcsmából kivezettetett; — vádlottnak most leirt állítása nemcsak a consistorium által teljesített vizsgálat folyamán nem nyert bizonyítást, hanem á kir. bíróság előtt folyt bűnvádi eljárás folyamán is bizonyítás tárgyává tétetvén, a magyar királyra, a botrány okozására és a korcsmából való kivezettetésre vonatkozó