Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 260. §. 85 részeiben valótlannak bizonyult. Az alsőf. bíróságok a 260. §.-t alkalmazták. C.: Tekintve, hogy a fegyelmi hatósághoz beadott feljelentés természetéből folyik, hogy a rágalmazó állítás többek előtt történt, másrészről pedig, hogy a főmagánvádlóról állított tények valódiságuk esetében őt a közmegvetésnek tennék ki; — mindezeknél fogva a vád alapjául szolgáló tett a Btk. 258. §-a alá eső rágalmazás tényálladékát megállapítja. Hivatalból is figyelembe vehető semmiségi okot a kir. C. nem észlelt, s különösen a Bp. 385. §-a 1. c) pontjában említett semmiségi okot nem állapított meg azért, mert a fegyelmi eljárás jogerős befejezése előtt a Btk. 112. §-ában szabott inditványi határidő kezdetét nem vehette, a fegyelmi eljárás befejeztétől számítva pedig az indítvány kellő időben tétetett meg. (1905. jan. 12. 331.) = Ez ítélet megegyezik azzal a gyakorlattal, mely szerint az egyházi hatóságot nem tekintik oly hatóságnak, mely előtt a hamis vád (Btk. 227. §.) vagy a hatóság előtti rágalmazás (260. §.) elkövethető. Fölmentés hatóság előtti rágalmazás vádja alól. 225. C.: V. a magánvádló ellen előterjesztett panaszok megtevésekor körorvos volt, miből folyóan közhivatalnoki minőségében hivatva volt a közegészségügy terén működőket ellenőrizni. Vádlott ez alapon jelentette fel illetékes felsőbbségénél a fenforogni vélt szabálytalanságokat. Minthogy pedig vádlott az általa észlelt tények mellett joggal lehetett ama, különben tévesnek bizonyult feltevésben, hogy magánvádló részéről mulasztás, illetve visszaélés követtetett el, ennélfogva eljárásában nem ismerhető fel, a gondatlanság, mely pedig a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének egyik alkatelemét képezi. (1905. október 4. 8511. szám.) A hatóság előtti rágalmazás, ha közhivatalnok hivatali eljárására vonatkozik is, nem fölhatalmazási, hanem inditványi vétség. 226. C.: V. a zernesti jbirósághoz s a brassói törvényszékhez benyújtott, egymással szószerint megegyező két följelentésben azzal vádalta H. V. bírósági végrehajtót, hogy ámbár ő az ellene folyó végrehajtási ügyben a végrehajtó kezébe összes tartozását kifizette : ez költségszaporitás czéljából mégis megjelent nála áz árverés foganatosítása végett s ez alkalommal feleségét bántalmazta. E vádak valótlannak bizonyulván, a brassói tsz. vádlottat a Btk. 260. §-a alapján 2 heti fogházra ítélte; ellenben a marosvásárhelyi T. fölmentette őt, mert ez esetben a bűnvádi eljárás a Btk. 270. §. 2. p.-ja és a 271. §. szerint csak hivatalból, az igazságügyminiszter felhatalmazása alapján lett volna megindítható, ily fölhatalmazás azonban hiányzik. Minthogy a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének elkövetési cselekedete az, hogy valaki mást büntetendő cse-