Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 203. §. 1. p. és 224. 1. p. ezt a helyet az ipartársulat átvévén, vádlottak, mint az ipartársulat tagjai, a helypénzt fizetik is és minthogy e szerint vádlottak a sértettek sátrait nem azzal a szándékkal tették át egyik helyről a másikra, hogy a sátrakon erőszakot kövessenek el, hanem azért, mert egy vitás jogot jóhiszeműen védve, abban a hitben voltak, hogy a kérdéses helyen csak nekik, mint az ipartársulat tagjainak, van joguk áruikat árusítani; a kir. tábla tehát nem tévedett, midőn a vádlottak cselekményében büntetendő cselekmény tényáiladékát meg nem állapította. (1905. márcz. TÓ. 2448. sz.) 203. §. 1. p. Egykoronás és huszfiilléres váltópénz hamisítása égy pénzhamisítás. 213. V.-tak nagyobb mennyiségű egykoronás és huszfilléres váltópénzt azon ezélból, hogy az valódi pénz gyanánt forgalomba tétessék, utánoztak. Eme cselekedetükben az alsóbiróságok kétrendbeli pénzhamisítás vétségének tényáiladékát ismervén fel, anyagi bűnhalmazatot állapítottak meg azért, mert az egykoronás és huszfilléres váltópénz hamisításához két külön minta és berendezkedés szükséges, ez pedig két akaratelhatározást feltételez. C.: Minthogy kétnemű váltópénz utánzása, tekintet nélkül arra, hogy az egy vagy több akaratelhatározásnak volt eredménye, a Btk. 203. §. 1. pontjának fogalommeghatározása s a 204. §. 2. bekezdésének rendelkezése által összefoglalt egy büntetendő cselekményt képez s ekként bűnhalmazat fenforgása nem állapiható meg: az alsóbiróságok tehát tévesen alkalmazták a Btk. rendelkezéséL. (1905. szept. 27. 8334. sz.) 224. §. 1. p. Büntetlen hamis tanuzás. 214. G. L. v., mint P. J. troppaui likőrös czég utazó-ügynöke 1902 márcz. 22-én megjelent Trencsénben s ott P. Á. általa 172 K. értékű likőrt rendelt meg; G. L. azonban, kinek a megrendelés öszszege után 2% provízió járt, a megrendelő-lapra 402 K. értékű megrendelést jegyzett s ezt a nélkül, hogy P. A.-nál aláíratta volna, elküldte P. Józsefnek, ki aztán P. A. részére az általa megrendeltnél nagyobb mennyiségű likőrt el is küldte. P. A. nem vette át az árut, miből per keletkezvén: ennek során G. L. mint tanú, a körmöczi kir. járásbíróság előtt eskü alatt vallotta, hogy P. A. a megrendelő-lapon irt mennyiségnek és összegnek megfelelő megrendelést tett. Az álsófoku bíróságok vádlottat a Btk. 215. §. alapján elitélték. C.: Tekintve, hogy a valóknak elfogadott tények szerint azt az árumegrendelést, melyből kifolyóan P. J. P. Ármin ellen 505 korona 11 fillér iránt pert indított, mint felp.-nek utazó-ügynöke a vádlott szerezte, vádlottnak a polgári perben tett vallomása annyiban valótlan, hogy P. Á. a vádlottnál nem az ezáltal vallott mennyiségben,