Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

So Btk. 247. §. 2. bek. hanem csakis 172 korona 40 fillér erejéig rendelt árut; tekintve, hogy ezek szerint vádlott a megbízó czéget a megrendelés mennyisége iránt ravaszul tévedésbe ejtette és pedig azon czélból, hogy ezáltal a' valónál nagyobb összeg után nyerjen jutalékot, tehát hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, tekintve, hogy ezáltal vádlott a valónak megvallása által magát a Btk. 379. §-ába ütköző és a 381. §. 2. pontja szerint minősülő csalás bűntettével, vagy amennyiben e jutalékot meg nem kapta, bűntett kísérletével vádolta volna, tekintve, hogy a Btk. 224. §. 1. pontja szerint nem büntettetik hamis tanuzás miatt az, a ki a valónak megvallása által magát büntetendő cselekménynyel vádolná, mindezeknél fogva a B. P. 385. §. 1. c) pontja alapján a 437. §. harmadik bekezdése értelmében mindkét alsóbbfoku biróság Ítéletét megsemmisíteni s vádlottat a B. P. 326. §-a 3. pontja értelmében a vád alól felmenteni kellett. (1905. május 10. 4551- sz.) 247. §. 2. bek. Csábítás büntette. 215. V. nőcseléd, mikor szolgálatadója s ennek felesége otthon nem voltak, azoknak kiskorú fiu gyermekeit fajtalanság elkövetésére csábította akként, hogy azokat nemi ösztönének kielégítésére felhasználta. Marosvásárhelyi tsz.: Tekintve, hogy a szülők eltávozása után hon maradt kiskorú fiuk vádlott felügyeletére bízattak, tekintve, hogy a felügyelete alatt álló sértetteket nemi fajtalanság elkövetésére csábította, illetőleg azokkal nemi fajtalanságot elkövetett, ennélfogva ellenében a B. T. K. 247. §-ának 2. bekezdésében meghatározott bűntett elkövetése meg van állapítva. (1904. nov. 5. 7857.) T.: Hh. (1905. márcz. 1. 396.) C.: Hh. (1905. október 24. 9088.) Csábítás büntette az ezáltal okozott t. sértést abszorbeálja. 216. Marosvásárhelyi T.: S.-tek a vádlott által eszközölt csábítás folytán történt nemi közösülésből hugycsőtakárbetegséget kaptak, de ez a körülmény vádlott terhére külön és önálló cselekmény gyanánt meg nem állapitható, mert vádlott szándéka nem e betegség átvitelére irányult s vádlott a nemi közösülés tényálladékához tartozó cselekményen kivül sértettek ellen más szándékos bántalmazást el nem követett, miért is az okozott betegség a czélba vett és befejezett nemi közösülésnek csakis következménye, mely külön minősítő megállapítás tárgyát nem képezheti, hanem csak súlyosító körülményként jöhet figyelembe. (1905. márcz. 1. 396.) C: Hh. (1905. okt. 24. 9088.)