Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

A ( nria bíráskodása képviselőválasztási ügyekben. 5 vényes választói névjegyzékben mint választók fel vannak véve és hogy a kérvényt sajátkezüleg irták alá, nem felel meg a törvény rendeteének azért: mert egyrészről nincs kifejezés adva abban a közjegyzői tanúsítványban annak, hogy a kir. közjegyzőnek a tanúsítvány kiállítása körül eljárt helyettese a kérvényezőket személyesen ismeri; már pedig a kir. közjegyző a személyazonosságot az idézett törvény 2T §-a és az ennek alapján kifejlett bírói gyakorlat értelmében csak saját közvetlen tudomása alapján igazolhatta volna; másrészről pedig azért, mert az a közjegyzői tanúsítvány, mint a névaláírások hitelesitését is tartalmazó közokirat különben is nélkülözi a közjegyzői okiratok érvényességéhez megkívánt törvényes kellékeket annyiban, a mennyiben nincs feltüntetve abban az, hogy az eljárt közjegyzői helyettes a kérvényt aláirt feleket személyesen ismerte-e, vagy ha nem ismerte, mi módon szerzett magának meggyőződést azok személyazonosságáról. A kir. Curia ezt az alaki kifogást mind a két irányban alaposnak találta. Annak igazolására ugyanis, hogy kérvényezők a választásra érvényes választói névjegyzékben foglalt választókkal azonos személvek, a kir. közjegyzői tanúsítvány a 2í. §. ide vonatkozó rendelkezésének magyarázatát és alkalmazását, illetőleg kifejlődött állandó birói gyakorlat szerint csak akkor fogadtatik el, ha a személyazonosságot a kir. közjegyző vagy ennek a közogirat felvételénél eljárt helyettese a közokirat tartalmából megállapithatólag saját közvetlen tudomása alapján tanúsítja, a kérvény záradékát képező kir. közjegyzői tanúsítvány pedig az eljárt kir. közjegyzői helyettes részéről olyan kijelentést, hogy a kérvényezőket személyesen ismeri, nem foglal magában. A mi pedig a kérdéses közjegyzői tanúsítványnak a kérvényezők névaláírásainak hitelesitését tartalmazó részét illeti, tekintettel arra, hogy a névaláírások hitelesítése már az 1874. évi XXXV. t.-cz. 92. §-a, valamint az 1886. évi VII. t.-cz. 27. §-a által a kir. közjegyzők hatáskörébe utaltatott, az 1899. évi XV. t.-cz. 25. §-ában meghatározott alaki kellék megtartása csak abban az esetben állapitható meg, ha a kérvényezők azt, hogy a kérvényt a kir. közjegyző, illetőleg annak helyettese előtt sajátkezüleg irták alá, a kir. jegyzőkre vonatkozó fentebb idézett törvényekben megjelölt érvényességi kellékkel ellátott közjegyzői okirattal igazolják. Minthogy tehát az 1886. évi VII. t.-cz. 27. §-ának végső bekezdésében foglaltak szerint névaláírás hitelesítésével a záradékba az is felveendő, hogy a kir. közjegyző a felet személyesen ismeri, ha pedig nem ismeri, felveendő az a körülmény, hogy a fél személyazonosságáról mi módon szerzett magának meggyőződést: a kérvény záradékát képező kir. közjegyzői tanúsítvány, mint a mely ezt a törvényes kelléket nem foglalja magában, annak a megállapítására sem alkalmas, hogy kérvényezők az 1899. évi XV. t.-cz. 25. §-ában meghatározott alaki kelléknek eleget tettek.