Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

66 Btk. 95. §. enyhítő körülmények, nyomatékosságuknál fogva a Btk. 92. §-ában meghatározott kedvezmény alkalmazását indokolják. (1905. jun. 8. 5577. sz. a.) A 92. §. mellőzése. 186. C.: V. büntetlen előélete s nagy családja mint enyhitőkül megállapított körülmények, szemben a többszörös halmazattal, nem oly nyomatékosak, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolnák. A tábla által enyhítőül megállapított az a körülmény, hogy a sértett felek anyagi károsodása nem következett be, nem volt enyhítőül elfogadható, mert az uzsorás kamat fizetése károsodást képez. (1905. február 8-án. 1121. sz.) 186/a. C.: A büntetés kiszabásánál a tsz., mint esktb. által a vádlott terhére súlyosítóul mérlegelt annak a körülménynek, hogy az ölési szándék megvalósításában, a méregnek többizben való beadásával nagyfokú kitartást fejtett ki, a gyilkosság bűntettének fogalmánál fogva, nagyobb suly nem tulajdonitható, mert a kitartást az előre megfontolt szándék felöleli, mindazonáltal azzal a további súlyosító körülménynyel szemben, hogy vádlott a cselekményt minden nyomósabb indok nélkül házastársán követte el, a javára méltatott büntetlen előélet és töredelmes b e i s m erés nem oly nyomatékos enyhítő körülmények, hogy a Btk. 92. 3-nak alkalmazása helyén való volna. (1905. márcz. 9. 2200.) 95- §• Becsületsértés (261. §.) a testi sértésbe (301. §.) beolvad. 187. C.: Minthogy a vád tárgyává tett meggyalázó kifejezést dr. Sch. A. vádlott szóváltás közben ugyanazon alkalommal ingerültségében használta, a mikor dr. O.-t tettleg is bántalmazta: az tehát az idő és a szándék egységénél fogva különálló büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítja, hanem a súlyosabban büntetendő testi sértés vétségébe olvad bele. (1905. szept. 6. 7835.) = Állandó gyakorlat. Két ember halálának és egy ember súlyos testi sértésének gondatlan okozása eszmei halmazat? 188. A T. v.-ra nézve azt a tényt fogadta el valónak, hogy V. bérkocsis a villamos vasút vágányain át hirtelen kanyarodva egy dülő útra akart átjutni anélkül, hogy á vasúti vágányokra való hajtás előtt visszanézett és meggyőződött volna arról, hogy nem jön-e villamos vonat. E pillanatban a villamos vonat az átjáró helytől alig 15—20 lépésnyi távolságban volt és a vonat vezetője már ki nem kerülhette s a vonat a kocsit elütötte. Ennek folytán a kocsin ülők közül S. M. és S. M.-nénak halála, vádlottnak és S. J.-nak pedig súlyos testi sérülése következett be. C.: Nyilvánvaló, hogy a káros eredmények bekövetkezése a