Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

6ö Btk. 77-, 79- mállapítja: ennélfogva vádlottakat a Kbtk. 127. §-ának 2. bekezdésébe ütköző tulajdon elleni kihágás vádja alól fel kellett menteni. (1905. máj. 31- 5359-) 77- §• Az alvás, mint beszámítást kizáró ok. Különbség ellenállhatatlan kényszer s öntudatlan állapot közt. 172. C.: A törvény rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a Btk. 77. §-a szabad akarat megszűnésének azon esetét foglalja magában, amidőn a cselekmény beszámithatóságát a tettesnek nem az értelmi állapota, hanem a külerőszak kényszerítő befolyása zárja ki: a tettes tehát öntudatosan cselekszik. E beszámítást kizáró okról pedig jelen esetben, midőn vádlott éppen az által követte el a gondatlanságból okozott emberölés vétségét, mert mint kocsis, a köteles gondosságot elmulasztva, az országúton elaludt, tehát öntudatlan állapotba került s lovait ezzel vezetés nélkül hagyva, a sértett elgázolását és ezzel halálát okozta, nem lehet szó. Ez esetben csakis a Btk. 76. §-ában meghatározott beszámítást kizáró okból a cselekménynek öntudatlan állapotban történt elkövetéséről lehetne szó, azonban ez, mivel v. kellő gondossággal annak bekövetkezését elkerülhette volna, szintén nem fogadható el. (1905. márcz. 1. 1840. sz.) 79- §• A támadó nem hivatkozhatik jogos védelemre. 173. C.: A másodfokú bíróság azt fogadta el valónak, hogy a vádlottak támadták meg O. K.-t és nejét. Eme tényállás kizárja annak megállapítását, hogy tettüket jogos védekezés közben követték el. (1905. márcz. 16. 2506. sz.) Jogos védelem közvetlen támadás ellen. 174. Mielőtt K. A. vádlott V. J.-t ismételten megszúrta volna, ez az általa megtiltott tamburázás miatti összeszólalkozás folytán, előbb a csillapítása czéljából közelébe jött D. F.-re, majd K. A.-ra botját emelte. C.: K. jogos védelem gyakorlatában volt akkor, midőn támadóját bicskájával a vállán s balkarján megszúrta. 175. Vádlott látogatóból hazafelé menvén, találkozott az őt leső haragosával Sz. S.-al, ki őt bottal kezében követni kezdte, majd bár v. futás által iparkodott előle menekülni — őt utóiérte. Ekkor Sz. S. botjával 2-szer is megütötte vádlottat, mire ez botjávol Sz. S.-t ugy megütötte, hogy ez földre bukott. Sz. S. erre újra neki ment vádlottnak