Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 79. §. 61 — ez pedig késsel megszúrta őt, ugy, hogy Sz. S. a helyszínén halva maradt. A. tsz. v. -at jogos védelem czimén fölmentette — ellenben a Bpesti T. a 306. §-ba ütköző s 307. §. 1. p. szerint mint halált okozott súlyos testi sértés miatt elitélte. C.: Kétségtelenül megállapítható, hogy vádlott személye ellen intézett és ezt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges védelemből ütötte elhaltat a bottal, illetve használta a kést és ejtette azzal Sz. J.-n azt a sértést, amelynek következményei folytán az meghált és igy a vádlott a Btk. 79. §-ának második bekezdésében meghatározott jogos védelem gyakorlatában követte el a' terhére rótt cselekményt. (1905. ápr. 5. 3298.) Jogos védelem a hatós. közeg jogtalan és erőszakos eljárásával szemben. 176. C.: Sz. csendőr bűncselekmény nyomozása alkalmából a csendőri utasítás megszegésével egyedül jelenvén meg v.-oknál, ott S. F.-et a csirkepecsenye átadására tett felhívása után a községházához való felmenetelre előző felhívás nélkül jogtalanul meg akarta bilincselni, és őt, mert az eltört tányérja árának megtérítését követelte, ugy mellbe lökte, hogy a falig hátrált, és csakis ez tartotta vissza az eleséstől, Sz. Gy. csendőrnek eme szabálytalan és jogtalan eljárása ellen és S. F. vádlottnak előzetes bántalmazásával szemben a vádlottak védekeztek s a csendőrt csak akkor bántalmazták, midőn az minden ok nélkül, tehát jogtalanul S. F.-re szuronyt szögezett, tehát a S. F.-et fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására szükségből cselekedtek; ezekhez képest a vádlottak cselekményében a Btk. 165. §-ában meghatározott bűntett ismérvei fenn nem forognak, és illetve a vádlottak a Btk. 79. §-a értelmében jogos védelemben cselekedtek. (1905. okt. 24. 9071.) A szükséges védelem mértéke. 177. B. A. v.-at Sz. M. felbújtására F. A. megtámadta és tettleg bántalmazta, az elsőbiróság felfogásától eltérően a tsz. v. cselekményében jogos védelmet azért nem látott fenforogni, mert túllépte a védelemnek azt a mértékét, a mely a támadás elhárítására szükséges volt. C.: A tsz. a védelem szükségességének mérlegelésénél kizáróan tárgyi szempontokat vett alapul, mert pusztán, abból a tényből, hogy B. A.-n ejtett sértés jelentéktelenebb, ellenben azok az ütések, a melyeket B. A. vádlott F. A.-ra mért, súlyosabb természetűek, azt a következtetést vonta le, hogy B. A. túllépte a szükséges védelem határát. Ez a jogi érvelés téves, mert személy ellen intézett támadásoknál a szükséges védelem mértékének kérdésében a megtámadott fél egyéni felfogása is figyelembe veendő és ha a megtámadott jóhiszeműen azt vélhette, hogy az általa okozott sérelem a megtámadás elhárítására szükséges volt, akkor az magában véve, hogy a megtámadón ejtett sértés súlyosabb, nem zárja ki a jogos védelem megállapítását.