Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Közigazg. bíróság pénzügyi oszt. határozatai. 51 vőnek biztosította, — sem szüntette meg panaszos haszonélvezeti jogát. (6884/1904. P. szám.) Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója. 154. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek üzleti adójának megállapításánál a nyereség- és vesztességszámlában leírásba hozott követelések levonandók a nyers jövedelemből akkor is, ha azok ugyan a közgyűlési jegyzőkönyvben ily énekül kitüntetve nincsenek, de a zárszámadások és az igazgatósági és felügyelő bizottsági jelentések magában a közgyűlési jegyzőkönyvben tudomásul vétetnek és elfogadtatnak. (Közig, bíróság 4217/1905. P.) 155. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának megállapításánál az üzlet nyers jövedelméből levonandók: 1. az üzlet czéljaira fordított representálási költségek és 2. az újévi ajándékok. Igaz ugyan, hogy a fenti representálási költségek Cch. Rezső, a gyár technikai vezetőjének háztartási számláján vannak elkönyvelve, azonban nem vitás, hogy ezeket a közgyűlés is mint üzleti kiadásokat fogadta el, részletezésüket pedig panaszos részvénytársaság azért tagadta meg, mert ezek olyan diserét természetű kiadásokat képeznek, melyeket a gyár vezetője üzleti czélokra és pedig a technika haladásának folytonos figyelemmel kisérése czéljából másoknak volt kénytelen juttatni. — 2. Az adományok és az újévi ajándékok a gyári üzemmel összekötött, szokásos költségek s mint ilyenek üzleti kiadásoknak tekintendők. (Közig, bíróság 3845/1905. P.) 156. A nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek mérlegében teherként benfoglalt átmeneti kamatok az adóztatás alkalmával a számadási év üzleteredményébe nem tudandók be. Indokok: A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójáról szóló 1875: XXIV. t.-cz. 3. §-a értelmében a pénzintézetek megadóztatásánál adóköteles jövedelműi az adóévet megelőző három évi üzleteredmény átlaga' szolgál. Az évi üzleteredmények pedig akként állapittatnak meg, hogy a nyers jövedelemből a törvényben emiitett tételek levonatnak. Adóalapul tehát nem minden bevétel, hanem a nyers jövedelemből meghatározott üzleteredmény tekintendő. A feltett kérdés eldöntésénél ennélfogva csak azt kell megállapítani, hogy a pénzintézeteknél valamely számadási év folyamán a következő évekre előre fizetett (átmeneti) kamatok mely évnek (éveknek) veendők jövedelméül? Pénzügyi törvényeink e tekintetben kifejezett rendelkezést nem foglalnak ugyan magukban s az 1875: XXIV. t.-cz. 4. §-ában taxatíve felsorolt s az évi nyers jövedelemből levonandó tételek között az átmeneti kamatok felemlítve egyáltalán nincsenek, de mivel pénzügyi törvényeink is a megelőző három évi üzleteredmény átlagát, tehát meghatározott évi jövedelmeket rendelnek alapul venni, s az előre beszedett átmeneti kamatok,