Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

52 Közigazg. bíróság pénzügyi oszt. határozatai. a melyeknél még bizonytalan, hogy mennyiben avagy egyáltalán növelni fogják-e az üzleteredményt, annak az évnek, a melyben befolynak, jövedelméül nem tekinthetők, az előre beszedett kamatokra nézve a pénzügyi törvények okszerű alkalmazása is a mellett szól, hogy azok csak azon számadási év üzleteredményének megállapításánál vehetők figyelembe, a melyre vonatkoznak. Kétségtelenné teszi ezt a felfogást a kérdés eldöntésére befolyássál biró jogrendünk s jelesül kereskedelmi törvényünknek e tekintetben iránytadó rendelkezése. A kereskedelmi jog szerint, a mely világosan rendelkezik a tekintetben, hogy az intézkedései alá tartozó pénzintézetek jövedelméül mi tekintendő, az átmeneti kamatok a számadási év jövedelmét nem képezik. A kereskedelmi törvény (1875 :XXXVII. t.-cz.) 199. §-ának 1. pontja szerint ugyanis a pénzintézetek vagyona a mérleg felállításánál abban az értékben veendő fel, a mely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel, miért is a törvény eme rendelkezésének szelleméhez képest a pénzintézetek vagyon mérlegében azok kamatkövetelései is az üzleti év utolsó napján mutatkozó értékben, vagyis az üzleti év szenvedő állapotának a különbözete alkotja a nyereséget (jövedelmet) — a még be nem fizetett hátralékos kamatok a számadási év jövedelmében benfoglaltatnak, viszont azonban az előre befizetett kamatok az illető év jövedelméül nem tekinthetők, mert a kereskedelmi törvénynek ebben a rendelkezésében az az elv jut kifejezésre, hogy a kamatok mindenkor annak az évnek a jövedelméül veendők, a melyre azok járnak. Ez az elv különben határozottan is kifejezést nyer a kereskedelmi törvénynek a biztosítási dijakra nézve a törvény 459. §-ában foglalt abban a rendelkezésében, hogy a biztosító társaságok mérlegeiben a tartozások közé helyezendők a számadási éven tul előre befizetett dijak (dijátvitel). Minthogy tehát az átmeneti kamatok az előadottak szerint, nem a számadási évnek, hanem annak az évnek képezik a jövedelmét, a melyre azokat előre fizették, ki kellett mondani, hogy a mérlegben foglalt átmeneti kamatok, az adóztatás alkalmával a számadási év üzleteredményéhez nem számithatók. Kelt a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1905. évi deczember hó 4-én tartott osztályüléséből. Hitelesíttetett a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1905. évi deczember hó 30-án tartott osztályülésében. (27. sz. Döntvény.) 157. Ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalat 3 év óta fennáll, ideiglenes adókivetésnek nincs helye, hanem az adó végleg állapítandó meg. (Közig, bíróság 2145/1905. P. szám.) 158. Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapításánál a vállalatnak hírlapokra fordított költségei az üzlet nyers jövedelméből levonandók. Panaszos abbeli kérelmének, hogy az értékcsökkenési tartalékalapra fordított összegek, az üzleti veszteséghez hozzáadassanak,