Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

44 Közigazg. bíróság pénzügyi oszt. határozatai. zeti jogából folyólag egyébként használja, az ingatlant terhelő adókon kivül külön adó alá tartozó haszonhajtó foglalkozásnak tehát nem tekinthető, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a mennyiben valaki mint épitő, vagy építési vállalkozó folytat haszonhajtó foglalkozást, építési vállalata után járó adójának megállapításánál arra az időre, a míg az építést folytatja, a haszonélvezet fejében épített ház építéséből eredő jövedelme is kereseti adó alá vonassék. Kelt a magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1904. évi június hó 22-én tartott osztályüléséből. Hitelesíttetett á magyar királyi közigazgatási bíróságnak 1905. évi deczember hó 30-án tartott osztályülésében. (26. sz. Döntvény.) 132. Az egyes szövetkezeti tisztviselőknek a közgyűlésen megszavazott jutalékok adómentesek; ellenben a hivatalnok illetményéhez tartozó tantiémek adóztatás alá esnek. Közigazgatási b i r ó s á g: Panaszos szövetkezet kifogásolja továbbá a jutalékok után előirt illetéket is azon a czimen, mert a szóban forgó jutalékok sem alapszabályban, sem szerződésben nem gyökerezvén és a közgyűlés esetenkint történt elhatározásán alapulván, azok, mint jutalmak, a magyar királyi pénzügyminiszternek 1885. évi 80,285. számú körrendelete értelmében az illetékdijjegyzék 89. tétele VIII. pontjának rendelkezése alá nem esnek. — A pénzügyminiszternek hivatkozott és az 1881: XXVI. t.-cz. 11. §-ával nem ellenkező körrendeletét ez a bíróság is követendőnek ítéli és ehhez képest azokat a tételeket, melyek a tisztviselők jutalmazására az igazgatóság ajánlata alapján a tiszta jövedelemből a közgyűlés által fordíttattak a nélkül, hogy azoknak arra igényük lett volna, — az illeték alól kihagyni rendeli, mert a hivatkozott törvényszakasz csak az „illetményekről" rendelkezik, illetménynek pedig ezek az esetről-esetre adott ajándékok nem tekinthetők. Ugyanezért a panasznak ide vonatkozólag is részben helyet adni és az 1898. évi nyereményből a hivatalnokok jutalmazására az igazgatóság kezeihez kiadott 640 korona, az 1900. és 1901. évi nyereményből ugyanezen czélra kiadott 500 korona és 650 korona után előirt 2 korona 50 fillér, 1 korona 88 fillér és 2 korona 50 fillérnek törlését szintén elrendelni kellett. — Ellenben nem lehetett az 1881: XXVI. t.-cz. 11. §-ának alkalmazását mellőzni a rendes fizetéssel ellátott ügyvezető titkárnak „forgalmi jutalékára" vonatkozólag, mert ezek a jutalékok (tantiémek) a tárgyiratok között fekvő mérlegek tanúsága szerint százalékos alakban a rendes üzleti kiadások között szerepelnek, ezek tehát nemcsak az ajándék jellegét nélkülözik, de egyenesen az illető „hivatalnok illetményéhez" tartoznak. Nem hivatkozhatik panaszos szövetkezet sikerrel a fentidézett miniszteri rendeletre sem, mert ez a rendelet is csak a jutalmak tekintetében tesz különbséget a szerint, a mint azok alapszabályban, szerződésben biztosítva vannak vagy nincsenek, de a jutalékokra nézve ilyen megkülönböztetés nélkül rendeli az 1881: XXVI. t.-cz. 11. §-ának alkalmazását. (1904. deczember 30. 16,000/1904.)