Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Közigazg. bíróság pénzügyi oszt. határozatai. 39 rendezése és kezelése a városokra bizott czélok keretébe tartozik. Ilyen közintézmény a budapesti vásárcsarnoki intézmény is, mely a közélelmezés javítására, a lakosság érdekében s minden nyerességre irányuló tekintet kizárásával állíttatott fel, s melyet a' székesfőváros közönsége házilag kezelt, saját rendes tisztviselőivel és más közegeivel. Ebből nyilván következik, hogy akkor, midőn a székesfőváros közönsége a központi vásárcsarnok vasúti vágányainak kiépítése, fenntartása és üzletvitele iránt a magyar királyi államvasutakkal az illetékelés alá vont szerződést megkötötte, ezt az okmányt a reá bizott közczélra állította ki, tehát e minőségében illetékmentesség megilleti stb. (Közig, bíróság 3108/1904. szám.) 85. t. 7- p. ni. Az állami kedvezményben részesített gyári vállalatok részére megállapított bélyeg és illetékmentesség épületeknek a gyár czéljaira történt bérbevételére ki nem terjed. (Közig, bíróság 8409— 1905. P. szám.) 89. tétel. 112. A szövetkezetek az általuk kibocsátott részjegyek (tagsági jegyek), úgyszintén az ezek alapján kifizetett kamatok vagy osztalékok után, kivéve az illetékdijjegyzék 89. tétel XII. c) pontja alatt bélyegmentességben részesülő szövetkezeteket, az illetéki díjjegyzék 89. tétel IX. pontja értelmében járó II. fokozat szerint illetéket szintén készpénzben tartoznak megfizetni. Semmi elfogadható indok nincsen arra nézve, hogy a törvénynek azon rendelkezései, a melyek az illeték kötelezettség mérvét és módját szabályozzák csakis a részvénytársaságokra és csakis a részvényeknek nevezett betétjegyekre vonatkoznának. Sőt a törvényjavaslat indokolásából és az országgyűlés naplójából kétségtelen az 1869: XVI. t.-cz.-nek az a czélja, hogy az akkor a pénzintézeteknek feles számban adott mentességeket egyszer s mindenkorra megszüntetvén, mindazokkal a közgazdasági és pénzintézetekkel szemben, melyeket ma törvény szerint részvénytársulatok vagy szövetkezetek, az adótörvények szerint pedig nyilvános számadásra kötelezett vállalatok névvel jelöljük, egyöntetű és egyiránt érvényes illetékkötelezettség állapittassék meg, szigorú kijelölése mellett annak, hogy mily társulatokat, milyen feltételek mellett és milyen mentesség illet meg, — olyannyira, hogy a törvényjavaslat tárgyalása alatt a központi bizottság szövetségéhez képest az eredeti javaslatnak 7. §-a, mely annak meghatározását, hogy a szóban forgó egylet az 5. §. értelmében a mentes vagy a 6. §. értelmében a nem mentes egyletekhez tartozik-e a pénzügyi és kereskedelmi miniszterre bizta, kihagyatott azzal az indokolással, hogy minden mentességet és minden illetékkötelezettséget kizárólag a törvény szabályozzon. Ebből pedig okszerűen az következik, hogy arra a kereskedelmi társulatra, tehát a szövetkezetekre ép ugy, mint a részvénytársaságokra, a melyre nézve maga a törvény kivételt nem állapit meg, a törvénynek illetékkötelezettséget megállapító rendelkezései egyiránt irányadók. (Közig, bíróság 1904. decz. 30. 16,000/1904. p.)