Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

i88 Bp. 442- §• Nem elegendő, ha valamely tényálladéki elem az ítéletnek csupán rendelkező részében állapittatik meg. 451. C.: Megállapittatván a tszi ítéletnek a T. ált. helybenhagyott rendelkező részében, hogy a hamis váltót vádlott készítette, s azt „sértettekkel szemben váltójogi kötelezettség bizonyítására felhasználta", ítéletének a tábla által elfogadott indokolása szerint azonban csak azt találta bizonyítottnak, hogy midőn vádlott a váltót megbízás nélkül aláirta, ,.szándéka a cselekmény elkövetésénél a sértettek megkárosításával járó, általuk teljesítendő kötelezettség bizonyítására irányult", de nem állapíttatott meg, annál kevésbbé fejtette ki a Bp. 328. §-ában meghatározott módon azt, hogy vádlott a váltót mikor, hol s mi módon használta bizonyításra, sőt az a váltó bizonyításra egyáltalán felhasználtatott. Minthogy pedig a Btk. 401. §-a szerint e tények megállapítása nélkül nem dönthető el az a jogkérdés, hogy az alsófoku bíróságok az általuk meg nem jelölt tényben helyesen ismerték-e fel a hamis magánokiratnak bizonyításra való felhasználását, minthogy ezek szerint a büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása oly lényeges körülménynek megállapítását teszi szükségessé, melyet az eljárt bíróságok mellőztek: a Bp. 437. §-ának 5. bek. értelmében mindkét alsófoku bíróság ítéletét megsemmisíteni s uj eljárást elrendelni kellett. (1905. okt. 19. 8900. sz.) Bp. 443. §. A kir. T. ítéletében előforduló tollhiba kijavítása a C. által. 452. C.: A T. a Btk. 206. §. 2. pontjában meghatározott és a Btk. 204. §. első bekezdése szerint büntetendő hamis pénz megszerzésének büntette miatt a vádlott szabadságvesztés-büntetését a Btk. 204. §. első bekezdése alapján a Btk. 91. §-ának a felhívásával hathónapi börtönben szabta ki, a Btk. 92. §-a helyett a Btk. 91. §-ra való hivatkozás azonban nyilván csak tollhibának tekintendő, mert a vádlott terhére megállapított cselekmény a Btk. 204. §. első bekezdésének a rendelkezése szerint öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő és e szerint a hathavi börtönbüntetés csak a Btk. 92. §-ának az alkalmazásával volt kiszabható és hogy a kiszabás kétségtelenül ez alapon történt, nyilvánvaló abból is, hogy a vádlott javára a Btk. 92. §-át már az elsőfokú bíróság is alkalmazta és a tsz. ítéletének a Btk. 92. §-a alkalmazására vonatkozó rendelkezését az ügyész által ez irányban érvényesített felebbezés daczára a T. helybenhagyta. Ily értelmezés mellett pedig a vádlott által vitatott és a Bp. 385. §. 2. pontja alapján érvényesíteni kívánt semmiségi ok nem forog fenn, mert a Btk. 204. §. első bekezdésében foglalt és fentebb kiemelt rendelkezésnél fogva a szabadságvesztés-büntetésnek hathavi börtönben történt kiszabásánál a T. a büntetési tétel enyhítésénél és átváltoztatásánál a törvényben vont határokat megtartotta. (1905. febr. 21. 1548.) = A kijavítás nem felel meg a 443. §. kívánalmának, melynek