Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 437- §• 5- P187 ellenkövetelések fennállásának kérdése a vádba tett bűncselekmény tényálladékához tartozó körülményekre vonatkozik, az ilyen magánjogi kérdés felett pedig a Bp. 7. §-a szerint a büntető bíróság van hivatva határozni; ezeknél fogva a törvényszéket uj eljárásra s uj ítélet hozatalára utasítani kellett. (1905. máj. 23. 5086. sz.) Rablás esetén az elvett váltóra nézve megállapítandó, hogy volt-e rajta és kinek aláírása s vádlottakra nézve idegen dolog volt-e az. 449. Az esküdtek erre a kérdésre: ,,Bünös-e D. L. vádlott abban, hagy 1905. jan. 17-én a déli órákban, Désen a Felsőrév-utcza 16. szám alatt levő lakásán E. S. sértettől a személye ellen alkalmazott erőszakkal és fenyegetéssel hét darab, egyenként 150—150 koronáról kiállított összesen 1050 korona értékű váltót azon czélból vett el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa? — hétnél több szavazattal igennel feleltek. C.: A rablásra nézve lényeges körülmény az, hogy az annak tárgyait képező váltókon rajtuk volt-e valakinek és kinek mint kötelezettnek a névaláírása s hogy azok a váltók a vádlottra nézve idegen ingó dolgok voltak-e? A büntető törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatására szükséges eme lényeges körülményeket az eljárt bíróság nem ismerte fel; azok megállapítása nélkül azonban az ügyben határozni nem lehet. (1905. jul. 25. 7008. sz.) A 16. év körüli vádlott életkora pontosan megállapítandó. 450. K. B. vádlott az ügyiratoknál levő jegyzőkönyv szerint 1890. július 13-án születettnek, 14 éves korúnak mondatott, az ugyanott levő kecskeméti róm. kat. plébánia anyakönyvi kivonata alapján azonban a főtárgyalási jegyzőkönyv és az ítélet tartalma szerint 1888. évi október hó 25-én születettnek tüntettetett ki. A büntetés kiszabásánál az esküdtbíróság súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy a bűncselekmény elkövetésekor v.-at igen kis idő — 1 hó és 25 nap — választotta el 16 évének betöltésétől. C.: Minthogy az esküdtbíróság vádlott életkorát szabályszerűen meg nem állapította s annak daczára súlyosító körülménynek mérlegelte azt, hogy a vádlottat a bűncselekmény elkövetésekor igen kis idő, vagyis egy hó 25 nap választotta el 16. életévének betöltésétől ; minthogy a semmiségi panaszhoz csatolt anyakönyvi kivonatok szerint vádlott korára nézve tényleg eltérés mutatkozik, a mennyiben ezek szerint vádlott a cselekmény elkövetésekor csak 14 éves lett volna, mely lényeges körülménynek szabályszerű megállapítása már annálfogva is szükséges, mert a büntetés a Btk. 85. §-ának 3. pontjában meghatározott tétel alapján szabandó ki: a törvényszék, mint esküdtbíróság ítélete, a Bp. 437. §-ának 5. bekezdéséhez képest megsemmisítendő, a vádlott életkorának és azzal kapcsolatban a súlyosító és enyhítő körülményeknek szabályszerű megállapítása és uj ítélet hozatala elrendelendő volt. (1905. szept. 26. 8297. szám.)