Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

i8o Bp. 427. §. 4. p. Bp. 427- §. 4- P„Községi biró" megjelölés az esküdtekhez intézett kérdésben egyértelmű a „hatóság tagja" megjelöléssel. 433. A koronaügyészség azt indítványozta, hogy az esküdtbíróság ítéletének az a része, mely vádlottat a Btk. 262. §-á alapján mondotta ki bűnösnek, semmisitessék meg és vádlottra csak a Btk. 261. §-a alkalmaztassák. Indokolta indítványát azzal, hogy az esküdtekhez intézett kérdésekben nem foglaltatván az a tétel, hogy a sértett „mint hatóság tagja" támadtatott meg, az esküdtek határozatában nincs meg a Btk. 262. §-ának tényálladéka. C.: Ez az indítvány elfogadható nem volt, mert á kérdésekben a sértett, mint „községi bíró" levén megjelölve, hatósági minősége az esküdtek igenlő válaszával kellően meg van állapítva. (1905. jan. 18. 490. sz.) A Btk. 308. §-ára vonatkozó kérdés mellőzendő, ha vádlott tettessége megállapítható. 434. C.: A vádlott védője által javaslatba hozott, a Btk. 308. §-ba ütköző, többek bántalmazásából szármázó és halált okozó súlyos testi sértés bűntettére irányuló II. főkérdésre vonatkozólag nem merült fel a bűnvádi per során adat arra nézve, hogy a halált okozott súlyos testi sértés többek bántalmazásából származott és az nem tudható ki, hogy azt, ki vagy kik okozták volna, a vádlott maga sem védekezik ekképp, hanem csak azt állította, hogy F. P. lett volna — saját beismerése szerint — a tettes. A bíróság tehát ezt a kérdést helyesen mellőzte. De különben is az esküdtek a bíróság által megállapított második főkérdésre igennel válaszolván, azt a határozott választ adták, hogy a vádlott bűnös abban, hogy az elhalt sértettet szándékosan, de ölési szándék nélkül késszurásokkal akként bántalmazta, hogy K. Gy. ennek következtében meghalt. Az esküdtek ezen határozata folytán tehát a vádlott védője által indítványozott második főkérdés feltevésének szüksége elesett, következésképp a bíróság ezzel az intézkedésével nem szolgáltatott okot a megsemmisítésre. (1905. máj. 16. 4775. sz.) Jogos védelemre vonatkozó külön kérdés helytelen mellőzése. 435. C.: Tekintve, hogy a jogos védelem határainak tulhágására nézve felmerült jelenségeket a védő felhozván és mint a büntethetőséget kizáró okot külön kérdésbe foglalni kérvén, ezt a kérdést a Bp. 359. §-ának parancsoló rendelkezése szerint feltenni kellett volna; tekintve, hogy a védő által indítványozott e kérdés feltevésének mellőzése vádlott érdekeinek sérelmével járt: a törvényszék mint esküdtbíróság a Bp. 359. §-ának parancsoló rendelkezéseit megsértette, miáltal a Bp. 427. §-ának 4. pontjában meghatározott semmiségi okot követte el. (1905. ápr. 19. 3765. sz.)