Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

172 Bp. 384. §. 10. p. és 384. §. 11. p. való elzárás a bíróság belátására lévén bízva, határozatának erre vonatkozó részével törvényt nem sérthetett. (1905. aug. 2. 7132. sz.) Bp 384. §. 10. p. Ellenmondás az esküdtek határozata és az indokolásban felhozott tények között. 414. A tszék mint esküdtbíróság az ítélet rendelkező része szer az esküdteknek azon határozatához, hogy R. J. vádlott K. S. M.-t vadászpuskával lövés és a fejére mért ütések által szándékosan, de nem előre megfontolt szándékból megölte és hogy a vádlott e cselekményét nem jogos védelemben követte el, a vádlottat a Btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondotta ki. A törvényszék mint eskb. az ítélet indokolásában a büntetés kiszabásának megokolásánál azonban azokat a tényeket állapította meg, hogy K. S. M. már a falu mellett, künn a temetőben megtámadta a v.-at, hogy adjon neki pénzt, továbbá, hogy cz hátulról vádlottra ugrott és az annál levő puskát megragadta és el akarta venni, s dulakodás közben történt, hogy vádlott K. S. M.-t meglőtte, s hogy séitet1: zsebkését rántotta elő és azzal támadta a vádlottat, a ki ekkor a puskát csövénél fogva, azzal fejbe ütötte az őt nyitott bicskával megtámadó sértettet, ezek a tények pedig a Btk. 79. §-ában meghatározott, a beszámithatóságot kizáró jogos védelem összes alkotó elemeit kimerítik. A törvényszék mint esküdtbíróság továbbá még azt is megállapította, hogv vádlottat a sértett megtámadta s vádlott e megtámadtatása következtében keletkezett dulakodás közben és hevében követte el a terhére rót bűncselekményt, e ténymegállapítás szerint pedig a cselekmény a Btk. 281. §-a 1., esetleg 2. bekezdésének minősítése alá esnék. Minthogy pedig ezek megállapítása az esküdtek hatáskörébe tartozik s minthogy az ítélet indokolásának az esküdtek részéről eldöntött kérdésekben azok határozatának tartalmára kell támaszkodnia ; s minthogy a föntiek szerint a tszék, mint esküdtbíróság ítéletének indokolása az esküdtek határozatával és az ítélet rendelkező részével ellenmondásban van a Bp. 384. §-ának 10. pontjában meghatározott semmiségi ok forog fenn. (1905. ápr. 18. 3735. sz.) Bp. 384. §. 11. p. A kir. ügyészség által bejelentett fölebbezés egy részének visszavonása esetén pótmagánvádnak nincs helye. 415. Az ügyészségi megbízott azért jelentette be felebbezését, mert v. cselekménye nem a Btk. 262. §-a szerinti becsületsértésnek, hanem a Kbtk. 46. §-ába ütköző kihágásnak minősíttetett és mert a büntetés kiszabásánál a Kbtk. 21. §-a alkalmaztatott; a vádlott pedig azért felebbezett, mert bűnösnek mondatott ki. A felebbviteli tárgyaláson az ügyész visszavonta az ügyészségi megbízott felebbezésének a tett minősítésére vonatkozó részét, mire a sértett képvi-