Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 385. §. r. a) p. és 385. §. 1. b) p. 17: selöi kijelentették, hogy e részben ,,a váci képviseletét átveszik, illetve a felebbezést fentartják". A törvényszék e bejelentést elfogadva s a sértetteket pótmagánvádlónak véve, az elsőbiróság Ítéletét a jelzett irányban is felülvizsgálta. C: A felebbviteli biróság eljárása a törvénybe ütközik. Az ügyésznek azon nyilatkozata, hogy a felebbezést visszavonja, nem vádelejtés, mert ez csak a járásbirósági tárgyalás befejezéséig törtenhetik (Bp. 38. §. 2. bekezdés). Minthogy pedig a sértett fél a vádat csak akkor veheti át, ha az ügyészség a vádat elejti vagy el sem vállalja (Bp. 42. §.) : világos, hogy jelen esetben, a hol a járásbíróság marasztaló határozatot hozott, a sértett helytelenül vette át a vádat es a törvényszék öt helytelenül fogadta el pótmagánvádlónak, annál inkább, mert jelen esetben a Bp. 383. §-ának III. 2. a) pontja értelmében a sértettnek felebhezési joga nem is volt. E szerint a vádhatóság felebbezésének visszavont részére nézve felülvizsgálatnak helye nem volt. (Bp. 387., 394. Tekintve, hogy a felebbviteli biróság az ügynek fentjelzett részét oly vád alapján birálta el, melyet a törvény kizár: a Bp. 3S4. §-a 11. pontjának semmiségi esete forog fenn. Ehhez képest Ítéletét minthogy a különválasztás nem lehetséges (Bp. 404. §. 3. bekezdés), egész terjedelmében megsemmisíteni és a törvényszéket szabályszerű uj itélet hozatalára utasítani kellett. (1905. febr. 9. 1186. sz.) Bp. 385. §. 1. a) p. Fölmentés gondatlan súlyos testi sértés vádja alól. 416. C.: Akár mogyorószedésen, akár orvvadászaton kapja rajta a v. erdöör sértettet: az 1879: XXXI., illetve az 1883: XX. t.-cz. szerint, nemkülönben a Bp. 142. §-a szerint joga volt azt üldözni, mert sértett, midőn őt a vádlott felhivta, hogy menjen be vele. az udvarba, kijelentette, hogy nem megy, hanem futással menekült. Minthogy abból, hogy a vádlott töltött fegyverének a csövét az előle futásban menekülő sértett irányában tartotta, annak a lehetőségének előrelátását (tehát gondatlanság), hogy a felhuzatlan sárkányú fegyver akaratán kivül elsülhet, még kevésbé annak a lehetőségének is előrelátását, hogy a menekülő egyén a fegyver lövegétől sérülést szenvedhet, okszerűen következtetni nem lehet; a gondatlanság pedig a fenforgó esetben csak épen abból állhatna, hogy a vádlott a kellő gondosságot elmulasztotta, mert másként a fegyver lehető elsülését és a menekülő sértettnek ez által való megsérülését, előreláthatta volna: ezek szerint a Btk. 310. §-a által meghatározott, vagy más bűncselekmény tényálladékának fenforgásához a feltételek hiányzanak. (1905. máj. 31. 5345. sz.) Bp. 385. §. 1. b) p. Szándékos helyett gondatlan hamis eskü megállapítása. 417. G. S.-t jogerős ítélettel a Btk. 215. i>-ába ütköző hamis tanuzás büntette miatt elitélték a bíróságok azért, mert valótlannak bizo-