Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 384- §• 9- P171 Ittasság esetén az orvosi tanács meghallgatása a beszámithatóság kérdésében. 411. C.: A jelen bűnvádi ügyben a tsz. előtt tartott főtárgyaláson adott törvényszéki orvosi vélemény nem oszlathatta el egészen a biróság kételyeit arra nézve, hogy a neuraszténia, kapcsolatban a bizonyitott ittassággal a jelen esetben a vádlott szabad elhatározási képességét befolyásolta vagy általában befolyásolhatta-e? Erre a kérdésre tehát a Bp. 238. §-ának 2. bekezdése szerint előzetesen az igazságügvi orvosi tanács felülvéleménye lesz beszerzendő; ezután uj felebbviteli főtárgyalás tartása mellett uj határozat lesz hozandó. Ezek szerint a tábla azzal, hogy a védelem részéről indokoltan kért további orvosszakértői véleménynek beszerzését mellőzendőnek találta, a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét sértette meg. (1905. máj. 17. 4849. sz.) A főtárgyaláson nem inditványozott bizonyitás mellőzése panasz tárgya nem lehet. 412. C.: Tekintve, hogy a védő a főtárgyaláson kijelentette, hogy az állított tények valódiságát bizonyítani nem kivánja, a vádlottak pedig, bár általánosságban kérték a bizonyitás megengedését, a bizonyítandó tényeket és a bizonyítékokat azonban, felhívás daczára sem terjesztették elő; tekintve, hogy e szerint az esküdtbíróság a vádlottakat nem zárta el a bizonyítástól, a bizonyítékok alkalmazása tárgyában pedig, ebbeli indítvány hiányában, nem is határozhatott: a semmiségi panasz (Bp. 384. §. 9.) alaptalan. A perorvoslat indokolásában felhozott az a körülmény, hogy vádlottak már az előkészítő eljárásban megjelölték bizonyítékaikat, figyelembe vehető nem volt, mert vádlottak az esküdtbíróság elnökénél tett, de ez által elutasított indítványukat az elutasító végzésben foglalt figyelmeztetés daczára, a főtárgyaláson nem ismételték. A mi végül a semmiségi panasz indokolásában részletezett bizonyítási indítványt illeti, ugy annak helyt adni nem lehetett, mert az a főtárgyaláson érvényesítve nem volt, a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján pedig csak a főtárgyaláson hozott közbenszóló határozatok támadhatók meg. (1905. jun. 8. 5630.) A tanú megesketését elrendelő határozat indokolandó. A biróság a Bp. 222. §-a esetében határozatával törvényt nem sérthet. 413. C.: Szabálytalan ugyan az, h. az esküdtbíróság a védő kifogásával szemben a megesketést rendelő végzést meg nem indokolta, de a C. a vallomásokból nem tapasztalta, hogy B. I. tanú vallomása valamely lényeges részben valótlannak bizonyult volna, az pedig, hogy e tanú vallomását a hozzá intézett kérdésekre némely részében helyreigazította, a valótlanság mellett nem bizonyít. A Bp. 222. §-ának 2. pontjára alapított sérelmet figyelembe venni már azért sem lehet, mert az idézett szakasz 1. bekezdése szerint az abban a szakaszban említett okokból az esküre bocsátás vagy eskütételtől