Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 359. §• 113 A heti bérből levont betegsegélyzői járulék be nem fizetése nem sikkasztás. 287. V. mint munkaadó és alkalmazottjai között a betegsegély ző pénztárt illető járulékok tekintetében oly értelmű megállapodás jött létre, hogy vádlott azoknak a szokásos heti munkabérösszegnél valamivel kevesebbet fizetett s ennek ellenében az 1891. évi XIV. t.-cz. 22. §-ában megengedett levonások mellőzésével, a pénztárt illető összes járulékoknak fizetésére kötelezte magát, azonban e kötelezettségének nem tett eleget. C.: Ezen tényállásból tévesen vonta le a törvényszék azon jogi következtetést, hogy jelen esetben sikkasztás vétsége, azért forog fenn, mert az alkalmazottakkal létrejött megállapodás szerint azon összegek, melyekkel vádlott azoknak a szokásos munkabérnél kevesebbet fizetett: a pénztárt illető járulékok czimén maradtak vádlott birlalatában, vagyis olyanoknak tekintendők, mintha vádlott azokat alkalmazottai munkabéréből levonta volna. Téves pedig ezen jogi következtetés azért, mert az 1891. évi XIV. t.-cz. 22. §-a rendelkezései szerint a kötelezett pénztári tagok segélypénztári járulékait a munkaadó köteles fizetni, ellenben csak jogában áll, de nem kötelezettsége a járulék kétharmad részét a kötelezett biztosított tag béréből vagy fizetéséből levonni s midőn vádlott ilyen levonást nem eszközölt, hanem külön egyességgel, a mely egyesség az idézett törvényszakasz tiltó rendeletébe nem ütközött, a járulék fizetését teljesen magára vállalta, a szabad egyezkedés tárgyát képező hetibéren felül nem tekinthető tehát a bérből tényleg le nem vont járulék vádlott birlalatába jutott idegen ingó dolognak, hanem olyan kötelmi tartozás volt az, a melynek nem fizetése büntetőjogi beszámítás alá nem vonható. (1905. márcz. 1. 1839. sz.) 359- §• A végrehajtási sikkasztás az árverés megkísérlése előtt is megállapiható. 288. C.: (Je. é. 164.) A Btk. 359. §-a alá eső sikkasztás íényálladéka az árverés megkísérlése előtt is megállapítható és az eltulajdonítás ténye az árverési jegyzőkönyvön kivül a bűnvádi prdt.-ban megengedett más bizonyítási eszközök igénybevételével fel is bizonyítható. Megsértette tehát a törvényt a k.-i járásbíróság annyiban, a mennyiben annak kijelentése mellett, hogy a Btk. 359. §-ában meghatározott sikkasztás tényálladéka az árverés megkísérlése előtt nem állapitható meg s hogy a végrehajtásilag lefoglalt ingó dolognak az áiverés adói történt elvonása csak az árverési jegyzőkönyvvel bizonyítható, Sz. J. vádlottat egyedül abból az indokból mentette fel, mert a nála birói végrehajtás utján lefoglalt ingó dologra nézve az árverés nem kiséreltetett meg. (1905. jan. 5. 82. sz.) A lefoglalt ingóságnak eladása akkor is büntetendő, ha az eladó a vételárt utólagosan a hitelező kielégítésére fordítja. 289. V. a nála bíróilag lefoglalt két darab tinót a már kitűzött Grill-féle Döntvénytár. XII. 8