Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

98 Btk. 278. §. vetkeztetést az esküdtbíróság nem vonta le s e körülménynek nem tulajdonított jelentőséget a Btk. 89. §-ban foglalt ama szabály ellenére, hogy a büntetések kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással biró enyhítő körülmények is, — holott a Btk. 87. és 89. §-ában foglalt szabályokból önként folyik, hogy — miután halálra v. életfogytiglani fegyházra már a törvény tilalma miatt nem Ítélhető az, a ki a bűntett elkövetésének idején életkorának 20. évét még nem haladta tul — a bűntett elkövetésének idején életkorának 20. évét csak jelentéktelen idővel túlhaladott egyénre nézve a 20. évhez igen közel állott életkornak nagy nyomatékú enyhítő körülmény tulajdonságát a bíróság a büntetés kiszabásánál nem hagyhatja figyelmen kivűl. Való ténynek van elfogadva a v. beismerése; de ezt a bíróság azért nem vette enyhítő körülménynek, mert a v. előbb a szabadkai rendőrség előtt a tett elkövetését nem ismerte be, sőt félrevezetésül koholt tényállást igyekezett előadni s a terhére rótt büntettet csak a reánehezedő bizonyítékok súlya alatt ismerte be. Ezek szerint a rendőrség előtt tanúsított magatartás az, mely a különben fenforgott beismerésnek az esküdtbiróságnál enyhítő körülmény gyanánt figyelembevételét akadályozta. A jelzett magatartásnak e helyütt nem lehetett jelentőséget tulajdonítani azért, mert az elfogadott tényekből következik, hogy v. a terhére rótt bűntett elkövetését a bíróság előtt beismerte, sőt hogy azt már a rendőrség előtt is beismerte; az a törekvés pedig, hogy a bűntett gyanúját előbb a rendőrség előtt magáról elhárítani törekedett, a Bp. 337. §-ában fölsorolt XVIII. fejezetbeli 304. §. 5. bek. alapján irányadó 134. és 135. §-ban foglalt szabályok folytán teljesen jelentőség nélkül való. Való ténynek van elfogadva az, hogy a v. szeszes italokat fogyasztott, ellenben semmi tény sincs elfogadva arra nézve, hogy a bűntett elkövetését a szeszes italok fogyasztása előtt vagy fogyasztása közben határozta el; önként folyik tehát az a következtetés, hogy a v. a szeszesitalok fogyasztásának hatása alatt állt még akkor, mikor a büntettet véghezvitte. Ezt a következtetést se vonta le az esküdtbíróság, holott bármily mennyiségű volt a fogyasztott szeszesital és bármily kevéssé befolyásolta is a v.-t az a bűntett elkövetésének elhatározásában, vagy végrehajtásában, kétségtelennek kell tekinteni azt, hogy nem volt a v. oly állapotban, a milyenben lett volna, ha szeszes italokat nem fogyasztott volna. A súlyosító körülmények alapjául megállapított ama tényeken felül, hogy a v. lopások miatt büntetett voltánál fogva rovott előéletű és hogy a büntettet saját anyján követte el, a többi tények súlyosító körülmények fönforgásának megállapítására nem szolgálhatnak azért, mert azok, melyekből a kegyetlenség súlyosító körülménye alkotva van — és azok, melyekből az a súlyosító körülmény van alkotva, hogy v. a büntettet kétszeresen hajtotta végre, különben is ugyanazonosak, kettős tekintet alá egyáltalán nem jöhetnek, — azonban gyilkosság levén az elkövetett bűntett: az ennek véghezvitelében kifejtett eljárás még külön súlyosító körülmény is nem lehet, miután annak az eljárásnak nem tulaj donitható több jelentő-