Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. része lejárt volt, a kikötött határidőben meg nem íizette s ennek Követelések következtében kénytelen volt az alperes elleni követelését a Magyar. es ta^°' agrár- és járadékbanknak engedményezni, illetőleg attól erre a köve-za |ás*ts " telesre a kölcsönt felvenni. Az engedménynyel az enged- ' ményezett követelés iránti jog az ezzel kapcsolata engedmény. ban álló járulékos jogokkal együtt átsziáll ugyan az engedményezettre, de ilyen járulékos jognak nem tekinthető az a kártérítéshez való jog, a melyet az engedményező az engedményezettel kötött jogügyletből származtat, az ilyén jogdt tehát az engedményezett ellen a szerződésben meghatározott követelés engedményezése daczára is érvényesítheti. Kétségtelen ezekből, hogy a felperestől a kártérítés jogalapjára fektetett keresetével szemben a kereshetőségi jog el nem vitatható és hogy igy az elsőbiróság tévesen utasitotta el a felperest keresetével kereshetőségi jog hiányából. Minthogy azonban az elsőbiróság a felperes elutasítását az ügy érdemére vonatkozó indokokkal is indokolta: a per e helyütt is érdemben vizsgálandó felül. Az kétségtelen, hogy az a fél, a ki a határidőhöz kötött kötelezettségét késedelmesen- teljeaiti, tartozik a jogosítottnak a késedelemből eredő kárát megtéríteni, a felperesnek kártérítéshez való igénye tehát megáll azon az alapon, hogy az alperes a vasútépítéshez való hozzájárulás czimén részére előre meghatározott határidőkben fizetni kötelezett készpénzt a kikötött határidőben meg* nem fizette, kártérítésül azonban rendszerint csak az követelhető, a mit a törvény vagy jogszabály a kártérítés alapjául vett cselekvéshez vagy mulasztáshoz köt. Az anyagi jogszabály szerint pedig a készpénzbeli szolgáltatásra kötelezett adós ama késedelmének, hogy a kötelezett készpénzt hitelezőnek a kikötött határidőre meg nem fizeti, jogi következménye rendszerint csak az. hogy hitelezőjének tartozása után a lejárattól késedelmi kamatot tartozik fizetni, mert ebben az esetben a kárt okozó cselekmény az levén, hogy hitelezőjétől az annak járó készpénzt jogtalanul elvonja, az ebből eredő kár rendszerinti pótlásának a törvényes százalékában meghatározott kamat felel meg. A felperes által igényelhetőkártérités mérve tehát csak akkor volna a törvényes késedelmi kamatnál magasabb arányban megállapítható és ebből folyóan az 5°, & törvényes kamat és a felperes által a Magyar agrárés járadékbanknak fizetett kamat közötti különbözet, ugy a jutalék czimén (követelt összeg csak abban az esetben volna a felperes részére megítélhető, ha az bebizonyítaná, hogy őt az alperes késedelme folytán olyan vagyoni hátránj érte, a mi a tőle elvont tőke után követelhető késedelmi kamatokban fedezetet nem talál. A felperes azonban ezt nem bizonyította be, mert ebben a perben nem hozott fel semmiféle bizonyítékot arra nézve, hogy az alperes mulasztása folytán reá nézve feltétlenül beállott annak a szükségessége, hogy a agrár- és járadékbanktól kölcsönt vegyen fel és ennek folyományaként a törvényesnél nagyobb kamatot és jutalékot fizessen. De nem követelheti a felperes kártérítés czimén az alperestől a követelése után járó törvényes késedelmi kamatokat sem, mert a felperes az