Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

68 KÖTELMI JOG. Kötelmek g e s j o g v i s zo n y ok o n kívül, a melyekre külön törve­tartalma. ny6s r e n d e 1 k e z é te e k állanak fenn, a köztörvényi k ö­Adósság elis-t ele mlétesitéséhez érv ényes kö telez e ttségi ala p ki­merése. vántatik meg és az egyoldalú fizetési Ígérettel ta­n u s i t o 11 e 1 i s m e r é s m a g ába n v é v e ö n á 11 ó kötelmet nem létesít. Valamint jogszabály az is, hogy azokat a tényeket, melyekből a követelés származtatik, a felperes kö­teles bizonyitaníi: ezeknél fogva nyilván téves a felebbezési. bíróság ítéletének 'ÍZ <\7J indokolása, hogy a kötelezvény ennek tar­talma szerint adósság-elismerési szerződésnek tekintendő és mint ilyen kizárja azt, hogy a hitelező követelésének egyéb jogczimet is iga­zolni legyen köteles, mert az adósság elismerésének jogi hatályához is szükséges az, hogy az elismert adósság bíróilag is érvényesíthető jogczimmel birjon és az oly nyilatkozat, a mely szerint valaki adósnak ismeri el magát és fizetést ígér, a fentiek szerint magában véve önálló kötelezettséget nem létesít és a felperest annak előadása és bizonyítása alól, hogy a követelés oly tényekből származik, a melyek­ből érvényes kötelezettség keletkezett, fel nem menti. A felebbezési bíróság azonban imént vázolt téves jogi nézetéből kiindulva nem bo­csátkozott a tényállás megállapításába arra nézve, hogy a felperes követelése mily tényekből származott és e miatt a per a felülvizsgá­lati eljárásban érdemi eldöntésre nem alkalmas. Ez okokból a feleb­bezési bíróság ítéletének az I. rendű alperesre vonatkozó marasztaló részét a S. E. 204. §. alapján feloldani s a megfelelő határozatot hozni kellett (904. jan. 27. I. G. 515.). 8°/o-nál ma- 21083. Curia: Az 1877 : VIII. t.-cz. 4. §-a szerint nyolcz gasabb ka- százaléknál magasabb kamat a bíró által nem állapitható meg és az mai. idézett törvény 5. §-a szerint a 8 százalékon 'felül megfizetett ka­mat visszafizetése nem követelhető, a miből folyik, hogy a meg­fizetett kamatnak a tőkéből leszámítása sem követelhető. Azonban a 8 százalékon felüli mértéken megfizetett kamat ilyennek csak ak­kor tekinthető, ha 'az adós minden egyes fizetés alkalmával vilá­gosan kijelenti, hogy a fizetést a 8 százalékon felül kikötött ka­matra kívánja teljesíteni és a fizetést ily kijelentés mellett tényleg a 8 százaléknál magasabb kamatra teljesiti (904. márcz. 1. I. G. 580.). Különkereset- 21084. Curia: A felperes felhozza panaszképen, hogy tör­tel érvényesit-vény szerint a lejtárt kamat önállóan perelhető és keresettel tőkésíthető hetö kamat, lévén, minthogy felperes Sp. I. 133/903. számú keresetével az ingat­lan egész vételárának 1902. évi szeptember 14. napjáig lejárt s 111 korona 14 fillért tevő 71/2%-os kamatát önállóan perelte, e tekintetben keresetével elutasítható nem volt. Ez a panasz is alap­talan; mert az 1868: XXXI. t.-cz. 4. §-a helyesen csak ugy értek mezhető, hogy a kamat külön keresettel csak akkor kö­vetelhető, ha erre nézve alapos ok forog fenn, te­hát, ha a tőke még nem járt le, ellenben a kamat már esedékessé vált, vagy ha a tőke fizetésére halasz­tás adatott; ilyen esetben tehát a külön perelt kamat után a kereset beadásától ujabb törvényes kamat is követelhető, az adott esetben azonban a kamatnak külön keresettel való perlésére alapos ok nem forgott fenn, sőt felperes keresetét a tőkére nézve is ugyan­azon a napon adta be, következésképen a felebbezési bíróság fel­peresnek a külön perelt kamat iránti követelését jogszabály meg­sértése nélkül utasította el (904. ápr. 8. I. G. 683/903.).

Next

/
Thumbnails
Contents