Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. 63 1415. szám alatt kelt s az iratoknál C) alatt fekvő végzése szerint™*0?* cse|ek" 1134 korona 60 fillér erejéig előjegyzett zálogjog által már DÍZ:Bi™*ayen'em tositva volt, mielőtt az 1900. márczius 2S-án kelt 3. szám alatti éXényesitokiratban foglalt egyezség létrejött. Ezenfelül K. A. és G. D. ta- hetö ^ötelnuknak az 1893 :XVÜL t-cz. 64 és 215. §-ai szerint mérlegelt mek. vallomásánál felperes bebizonyitotta. hogy alperes a 3. szám alatti Színleges okiratban foglalt egyezség létrejötte előtt külön kötelezettséget vál-egyezség mint lalt felperes irányában arra, hogy felperesnek meg fogja fizetni erkölcstelen azt a különbözetet, mely felperes fennálló követelése s a hitele- ügylet. zői védegylet közben jöttével egyezségileg megállapítandó hányad között mutatkozik s ebből folyólag felperesnek követelését az emiitett egyezségben megállapítandó hányadra való tekintet és leengedés nélkül teljesen kiegyenlíti. Nem alapos tehát alperesnek az a kifogása, hogy felperes a 3. szám alatti egyezség szerint követelésének csak 65°,o-át tartotta fenn, ellenben annak a kereseti követeléssel azonos 35°,o-a már megszűnt az egyezségben foglalt leengedés következtében az által, hogy alperes a 65°/o-ra vonatkozólag megállapított törlesztési feltételeknek pontosan eleget tett De mellőzni kellett alperesnek azt a védelmét is. hogy az áltaL hogy felperes csak színleg járult a 3. szám alatti egyezséghez és alperes irányában ahhoz a különbözethez, mely fennálló követelése és az egyezségi hányad között fenforog, jogát fentartotta, oly kikötés jött létre, mely az alperes többi hitelezőjének megkárosítását czélozta és így abból, mint erkölcstelen ügyletből, felperes a bíróság előtt érvényesíthető jogot nem meríthet. Mert ha a peres felek említett jogügylete által alperes többi hitelezője károsodott is. ez a körülmény a peres felek között létrejött megállapodás érvényének alperes részéről való megtámadására alapot nem nyújt, De egyébként is felperes G. D. tanúnak a per adatai által támogatott s az 1893: XYIII. t.-cz. 64. és 215. §-ai szerint mérlegelt vallomásával azt is bizonyította, hogy alperes nemcsak a 3. szám alatti okiratban körülirt egyezség létrejötte előtt, hanem az egyezség létrejötte után is újra kötelezettséget vállalt felperes irányában, hogy az egyezségi hányad és felperes követelésének összege között fenforgó különbözetet az egyezségileg meghatározott határidőkben felperesnek megfizeti. Ha tehát megállana is alperesnek az a kifogása, hogy felperes a keresetbe vett összeget a 3. szám alatti egyezség elfogadásával alperesnek elengedte, az imént említett ujabb megállapodás által a 3. szám alatti egyezségben foglalt leengedés mindenesetre hatálytalanná vált. — Curia helybenhagyja (904. jan. 12. 202.903.). 21077. Kereskedelmi és váltótörvényszék: Felpe- Versenytől rest keresetével elutasítja. Felperes a keresetben előadta, hogy H. való tartózkoS. és alperes között egy kőszállítás iránti szerződést közvetített és dúsért kiköalperessel abban állapodott meg, hogy a H.-féle szerződés to-tött ellenérték; kintetetében alperessel nem lép versenybe. A köz- turpis causa. vetítés és a versenybe nem lépés ellenértékéül, felperes előadása'f iszonkercszerint, a szállítandó mennyiség után az A) alatti okirat szerint se köbméterenként 3 koronát ígért alperes felperesnek. Az alperesnek kinált főesküvel atz akarta bizonyítani, hogy előmozdította a kőszállitást és hogy alperes ugy jutott a kőszállitáshoz, hogy felperes nem lépett versenybe és ezért ígért alperes felperesnek köbméterenként 3 koronát. Minthogy felperes nem adta elő, hogy minő közvetítő vagy előmozdító tevékenységet fejtett ki a kőszállítás iránti szerződés létrejötte körül, ennélfogva felperes előadását ugy kellett érteni, hogy felperes a szerződés létrejöttét azzal mozdi-