Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

MEZEI KAR. 733 tott tanácsában az 1869 : IV. t.-cz. 25. §-a alapján vizsgálat alá Szolgalati vévén, a következően határozott: jogviszony, Ebben az ügyben a kir. biróság hatáskörébe tartozik az Kártérítés eljárás. bűnvádi eljaIndckok: F. L. szabadkai lakos, Szabadka szabad \úrilyirás ^ezése város rendőrkapitányi hivatalánál 1901. évi július hó 31-én azt adta elő, hogy az általa bérelt földön T. M. kelebiai lakos 1901. évi július hó 29-én 100 darab juhot legeltetett és ezzel neki 45 korona kárt okozott, kérte a panaszolt megbüntetését és a kár megtérítésére kötelezését. A renaőrkapitány az 1902. évi márczius hó 4-én 2122 902. szám alatt hozott Ítéletével T. A.-et és T. M.-t az 1894: XII. t.-cz. 94. §-ába ütköző jogosulatlan legeltetés kihágásának vádja alól felmentette, mert bizonyitva látta, hogy a panaszos a földet legeltetésre a panaszlottaknak pénzért kiadta. A közigazgatási bizottság az 1902. évi augusztus hó 16-án 325/k. b. 902. szám alatt hozott határozatával a rendőrkapitány Ítéletét helybenhagyta, mert a panaszos és a panaszlott között a legeltetési e nézve szerződés jött létre, azon körülmény azonban, hogy ez a szerződés a panaszos által bérben birt földek közül melyekre vonatkozik, minthogy ez irányban a peres felek egymással ellentétben vannak, csakis birói uton lévén megállapítható, annak eldöntése nem tartozik a közigazgatási hatóság hatáskörébe. F. L. ezek után 1902. évi november hó 14-én 1902. Sp. L 556. szám alatt a szabadkai kir. járásbírósághoz adta be keresetét, a melyben a tényállást akként adta elő, hogy ő az általa haszonbérelt szántóföld tarlóját legeltetésre az alpereseknek alhaszonbérbe adta ugyan, de a háza körüli tarlón való kizárólagos legeltetési jogot magának tartotta fenn, az alperesek azonban ennek ellenére ezen a fentartott területen legeltettek. Ezen az alapon az alpereseknek 45 korona kárdijban és a költségben marasztalását kérte. A kii. járásbíróság 1903. évi január hó 28-án 1902. Sp. L 556-3. szám alatt hozott végzésével az alperesek pergátló kifogásának, helyt adva, az eljárást megszüntette, mert a felperes nem kártérítést, hanem kárdijat követel, kárdij csak az 1894 : XII. törvényczikkben meghatározott kihágási vagy büntető eljárás során állapitható meg, a keresetbe vett jog érvényesítése tehát polgári peruira nem tartozik. Minthogy e szerint a kártérítési követelés felől sem a közigazgatási hatóság, sem a biróság nem határozott, Szabadka szabad királyi városának közigazgatási bizottsága és a szabadkai kir. járásbíróság között hatásköri összeütközés esete merült fel Habár akkor, ha a károsult fél mezei kárának megtérítése mellett a kártokozónak megbüntetését is kívánja, az adhaesio alapján a kártérítés felől is a kihágási ügyben a közigazgatási hatóságnak kell határoznia, minthogy ebben az ügyben a kihágási eljárás a jogéi 5s felmentő Ítélettel már be van fejezve, a közigazgatási hatóság pedig a kártérítés kérdésében határozatot nem hozott, minthogy továbbá a panaszos most már csakis kártérítési követelését érvényesiti, a kihágási eljárás keretén kivül oedig ilyen követelés érvényesítése az 1894: XII. t.-cz. 103., 108. és 109. §^nak egybevetéséből kátünőleg a biróság hatáskörébe tartozik, minthogy végül az a körülmény, hogy a panaszos az okozott kár megtérítése fejében a kár becsértéke helyett kárdijt követel, a hatáskörre nincs befolyással: ennél fogva ebben az ügyben a biróság hatáskörébe kellett az eljárást utasítani.