Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

54 KÖTELMI JOG. Szerződés. 21059. Curia: Panaszolják alperesek, hogy a íelebbezési Szerződés bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy az A) alatti okmegtomadasairafoan f0.glalt jogügyletet a peres felek jogviszonyainak szaokából tóly°Zlásár:1 joghatályosnak elfogadta, annak ellenére,^ hogy annak elfogadásánál alperesek kényszerhelyzetben voltak és különben is abban lehetetlen és nem teljesíthető' feltételek foglaltatnak, következően alperesekkel szemben joghatálylyal sem bírnak. Ennak a panasznak sincs megállható alapja; mert a kényszernek, hogy a jogügylet megtámadhatásának alapját képezhesse, szükségképen oly közvetlennek kelll enni, hogy a védelem kizártnak tekintessék és a szabad akaratot kizárja, ilyennek azonban nem fogadható el az, hogy az anya a gyermekének átengedett vagyonra és haszonélvezetre kikötött terhelési tilalmat csak oly feltétel mellett függeszti fel_ és engedi a vagyont megterhelni, hogy a kölcsön az adósság kifizetésére fordíttassák és hogy a további hitelezés oly kikötéssel tiltatik meg, hogy a tilalom megszegése esetére a vagyonkezelés neki átadassák, és mert az, hogy felperes a vagyon mikénti kezelése feletti rendelkezést kikötötte, továbbá, hogy a fennálló terhek törlesztése végett a termények egy részének kiadását fentartotta és végül, hogy alperesek arra kötelezték magukat, hogy ha az átengedett termés a terhek fedezésére nem elégséges, a hiányzó összeget azonnal pótolni fogják, a jogügyletnek sem nem lehetetlen, sem nem tiltott föltétele (903. jun. 30. G. 276.). ^'"fffí 21060. Curia: Az ügylet létesítésénél az egyik félnek tézett tévedés Sve^&e' ^a iaz nem a mas^ szerződő fél által idéztetett elő, az ' ügylet hatályára nézve magában véve befolyással rendszerint nem bir (903. decz. 15. I. G. 405.). Dohánytozsre 21061. Curia: A dohánygyártmányok eladására vonatkozó Vszerződés Pénzügyminiszteri szabályrendelet szerint a dohányárus a reá ruházott semmissége ^dési üzletet személyesen tartozik vezetni és nincs feljogosítva azt másnak átengedni, bérbeadni, vagy más egyén által kezeltetni. A keresetben emiitett előleges szóbeli adás-vételi tárgyát az alperes tulajdonát tevő füszerüzletben levő áruczikkek képezték ugyan, de az ugyanott levő dohánytőzsde-készletre nézve a felek ugyanakkor abban állapodtak meg, hogy felperes azt is átveszi, viszont pedig alperes a dohánytőzsde-készletet ideiglenesen felperes kezelésébe bocsátja éts közreműködik arra nézve, hogy felperes a dohánytőzsde bérleti jogát az illetékes pénzügyi hatóságtól elnyerhesse. Vallotta továbbá ez a tanú azt is, hogy a szóbeli adás-vételi szerződés létrejöttekor az üzletben levő dohánytőzsdebeli készlet és egyéb füszerüzleti áruczikkek értéke együttesen körülbelül 1,800 frt vételárban állapíttatott meg1, amely összegben tehát füszerüzleti áruknak a felek által hozzávetőleg mintegy 4—600 írtban megállapított értéke már benfoglaltatik. Támogatja ennek a tanúnak vallomását maga az alperes által külön felhívott B. István tanú is, kinek vallomása szerint az üzlet vételárába a dohánytőzsdebeli árukészlet értéke szintén beszámíttatott, és hogy ugyanakkor alperes ki is jelentette, hogy felperes a dohánytőzsdebeli árukészletet egyidejűleg az alperes czége alatt kezelje és emellett rajta lesz, hogy a dohánytőzsde-bérleti jogát felperes alperes közbenjárása folytán megszerezhesse. Ebből megállapítható, hogy az áruk nagyobb része érték szerint mintegy 2h része a dohánytőzsdéhez tartozó készlet volt. Noha az emiitett tanuk az alperes védekezésének megfelelően azt is vallották, hogy a dohánytőzsde bérleti joga, mint ilyen az adás-vételi szerződés tárgya nem volt: mégis egybevetve e tanuk vallomásával bizonyított fentebbi ténybeli adatokat és külö-