Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. 51 megadatott és az illyei állomás a vonalszakasznak az aradi állam- Szerződés, úttal való keresztezésénél kiépíttetett, azonban alperes a 20,000 ko- Feltételes rona hozzájárulási összeget fizetni vonakodik. A felebbezési bíróság hozzájárulás a Xagy-Szalontán az 1894. április 1-i kelettel ellátott s kötelezvény0 h\ f. vasút czimü okiratot alakilag és tartalmilag valónak elfogadta; ennek az^'^7 *ó'/sc" okiratnak tartalma szerint pedig alperes magát arra kötelezte, hogy &e ez' a megjelölt helyi érdekű vasút építési költségeihez a tamásdai uradalom után 20.000 koronával hozzájárul és hogy ennek az összegnek negyedrészét az építési engedély megadásának napjától számított 30 nap alatt, a többit egy év alatt négy havonként esedékes három egyenlő részletben az illető vasút engedélyeseinek vagy jogutódjainak megfizeti, azonban kifejezetten azon kikötéssel és feltétel alatt, hogy a vasútnak az aradi állami úttal való keresztezésénél rendes állomás létesíttetik, mint a bemutatott tervbe be van rajzolva. Továbbá a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint az alperesnek bemutatott terv egy katonai térkép volt, a melyen az illető kiépítendő vasútvonal vörös vonallal meg volt jelölve. Az alperesnek ekként történt lekötelezéséből jogilag következik, hogy az alperes kötelezettségének hatálya a maga egészében feltételtől iüggött, amely feltétel, minthogy az a dolog természeténél fogva szorosan magyarázandó, a fenn ismertetett ténykörülmények szerint világosan az volt, hogy a kiépítendő vasútnak az aradi állami úttal keresztezése ott létesíttessék, ahol ez az alperesnek felmutatott térképen berajzolva van és hogy ennél a keresztezésnél létesíttessék rendes állomás; ez a feltétel pedig egységes és a hozzájárulási összegre esetleg jogosított részéről egyoldalulag meg nem osztható. Habár tehát a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint alperesnek azon a vidéken gazdasága van és alperest a hozzájárulás megajánlására ennek a gazdaságának érdeke vezette, a mi egyébiránt felismerhetően ki van fejezve az A) alatti okirat ama tartalma által, a mely szerint alperes a hozzájárulást a tamásdai uradalom után kötötte le, mégis valamely helyi érdekű vasút építésére, valamely szomszédos birtokos részéről lekötött hozzájurulás a helyi érdekű vasutak különleges természeténél fogva nem annyira valamely ellenérték, mint bizonyos meghatározott czélra szolgáló önkéntes adomány természetével bir; következésképen eygmagában véve az a körülmény, hogy az illető rendes állomás az alperes gazdaságától távolabb építtetvén fel, ennek ellenére mégis az alperes gazdaságának érdekére szolgál, az alperes lekötött kötelezettségének megosztását jogilag nem eredményezheti. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint az illető keresztezés s rendes állomás tényleg nem azon a helyen létesíttetett, ahol az alperesnek felmutatott térképen berajzolva van, hanem ez utóbbi helytől az alperes illető gazdaságától számítva, 1234.8 méterrel messzebb, tehát a dolog természeténél fogva az alperes gazdasági érdekére nézve hátrányosabb helyen, ebből pedig jogilag következik, hogy az a feltétel, amitől az alperes lekötelezése függővé tétetett, be nem állott, és hogy ennek a feltételnek nem teljesítéséből származható jogi következményekre nézve nem bir sulylyal az, hogy a teljesítés egészben vagy részben esetleg lehetetlen volt. A helyi érdekű vasutak építési költségére bizonyos feltétel alatt lekötött hozzájárulás jogilag nem követelhető, ha a feltétel be nem következett (hasonló értelemben határozott a kir. Curia 698/899. sz. a.). Ezek szerint tehát felperes alperestől a keresetében kijelölt alapon a 20,000 korona hozzájárulásra nézve teljesítést egyáltalában 4*