Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

42 DOÍ.OGJOG. Úrbéri tartozik — akár jegyeztettek föl azok a holyszinelési jegyzőkönyviszonyok, vekben, akár sem, a bejelentésre vagy igazolásra való hirdetményi Majorsági felszólításokból s a hirdetmény folytán történt tárgyalásokból kizárva sellsrv iszony vo\\ak, ebből pedig nyilvánvaló, hogy valamint a majorsági zsellér a szolgálmányok megváltása iránti törvényben gyökerező jogát, ha törvényes, feltételei meg Ya"~ nak, bármely földesúri birtokutód ellen határidőhöz nem kötötten érvényesítheti, ép ugy sikeresen yédekezhetik bármely földesúri birtokutód ellen azzal, hogy az általa birtokolt, az 1896. évi 25. t.-cz. 2. §. rendelkezése alá eső területen fekvő szolgálmányokat a korábbi földesúrtól már megváltotta (902. okt. 16. I. G. zs. 4.). 21040. Curia: Az 1896:XXV. t.-cz. rendelkezései alá eső perekben hatályul a 30. §. első bekezdése azt állítja fel, hogy mindenik fél a saját jogainak és érdekeinek képviseletével járó költséget, tehát a perköltséget maga viselje, ugyané szakasz 3-ik bekezdése szerint pedig nem a pervesztes fél, hanem csak a törvény világos rendelete ellenére perlekedő vesztes fél marasztalható el a másik félnek okozott költségekben, felperes pedig a törvény világos rendelete ellenére perlekedő vesztes félnek nem tekinthető, annálfogva a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt az által, hogy a peres felek között a perköltségeket kölcsönösen megszüntette (904. jan. 8. 903. G. zs. 4. Azonos: Curia: 902. okt. 16. G. zs. 2.). Telepitvény 21041. B pesti tábla: Nem vitás a peres felek közt, hogy {Újpest). Újpest községet az 1840-es években gr. K. I. az alperes apja és jogelőde Káposztásmegyeri birtokából kikeritett területen telepítés utján szerződés mellett létesítette, melyet a 3. a. ítélet szerint az egyes települőkkel külön-külön kötött volt. A 3. a. ítélet indokolásának és a 6. a. okirat tartalmának és peradatainak mérlegelése alapján megállapítható, hogy a telepítési szerződés az ellenirathoz 2. a. csatolt mellékletnek megfelelő tartalommal bír, amely szerint a telepítő földesúr 2. a. I. fejezetben felsorolt házhelyet és egyéb jogosítványokat a II. fejezetben felsorolt ellenszolgáltatások ellenében az egyes települőknek juttatta, csupán az I. 8. pontban jelzett területeket engedve oda a keletkezendő községnek mint ilyennek, templom és községháza építésére s temetőnek; még pedig ingyen és anélkül, hogy a települők ama kötelezettségeikért, melyeket a telepitővel szemben szerződésileg viszontszolgáltatásképpen magukra vállaltak a község mint ilyen bárminemű felelősséggel terheltetett volna. A települőket s ezek jogutódait illette tehát a 2. a. szerződés I. 4. pontjában meghatározott az a jogosultság is, hogy a «K.-megyeri Dunaparton az uraságtól kimutatandó helyen való kikötőt szabadon és közösen használhatják, ugy mindazonáltal, hogy a dunai hajókázást és az ezzel egybekötött hajóvontatást nem gátolhatják1-). Hogy felperes község mint ilyen egyáltalán, avagy telepes lakosai is más egyéb szerződést kötöttek volna valaha akár gr. K. I.-val, akár pedig az alperessel a Dunaaprt használata iránt, alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította, sőt válasziratában kifejezetten beismerte, hogy ily szerződést egyáltalán nem kötött és hogy a Dunapart használatát ily szerződés alapján meg nem szerezte; amennyiben tehát keresetében az A. a. nyilatkozat alapján azt vitatta, hogy eszerint az újpestig Dunapart teljes használása Újpest község közönségét illette, ez az álláspontja annál tarthatatlanabb, mert válasziratában beismerte, hogy alperes az A. a. nyilatkozattal semminemű uj jogot át nem engedett, sem uj személyekre a jog-