Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 43 használatot ki nem terjesztette, minélfogva valónak kell elfogadni Úrbéri alperesnek azt az előadását, hogy az A. a. nyilatkozat tartalma, a viszonyok, mennyiben a 2. a. szerződés tartalmától elüt, tehát éppen a felperes Telepitvény község mint ilyenre és a joghasználat terjedelmére vonatkozó részé- (Cjpest). ben tévedés eredménye; mivelhogy alperes csupán csak azt kívánta azzal a kisajátító főváros irányában tanúsítani, hogy a kisajátítással érintett Dunaparthoz, noha ennek tulajdonjoga kizárólag őt illeti, Újpest község vele szerződéses viszonyba jutott telepes lakosainak is van, a viszonynál fogva bizonyos használati igénye, az t. i., amit ezeknek a 2. a. szerződés biztosított és ami felett, bár a használati jog a válaszirat szerint őt is illette, egyoldalúan harmadik személyek és igv felperes község közönsége javára is, amint érvényesen nem rendelkezhetett, ugy rendelkezni egyáltalán nem is akart. Amiből az is nyilvánvaló, hogy mivel abban alperesnek jogalkotó ténye nem foglaltatik, belőle felperes kereseti igényének támogatására érvet joghatálylya! nem merithet. Ezek alapján, minthogy felperes az alperes tagadásával szemben azt sem bizonyította, hogy Újpest község mint ilyen a Dunapartot tényleg birtokolta s használta volna, alaposnak kell tekinteni alperesnek azt a kifogását, hogy felperes községnek mint ilyennek, az alperes tulajdonához tartozott s a telepes lakosoknak is csak korlátolt és nem is kizárólagos használatra átengedett Dunapart és meder részeért fizetett kártalanítási összeghez kereshetőségi joga nincs (902. jan. 7. 6568/901.)— C u r i a: A kir. tábla ítéletének megváltoztatásával felperesnek kereseti joga alperes ellenében megállapíttatik, s a kir. tábla a per tárgyának érdemben megbirálására utasittatik. Indokok: Ha szó férhetne is ahhoz, hogy az alperes apja és jogelőde által a káposztásmegyeri pusztán eszközlött telepítés által község létesítése czéloztatott, a felek egyező előadásából bizonyos, hogy Újpest az előbb Uj megver nevet viselt telepből alakult községgé. Az átalakulásból a dolog természeténél fogva, de az 1873:XXII. t.-cz. 23. §-a rendelkezésének hasonlatossága alapján is következik, hogy a minden lakosnak közös használatra átengedett jogok, ezek közt a Dunapart h a s znál ha tás i joga is, a lakosok egyetemét képező felperes községre szállott át. Egyébiránt, hogy a telepítési szerződés I. 4-ik pontjában engedélyezett Dunapart-használhatási jogot a telepnek községgé alakulása után alperes maga is a felperes községre átszállottnak tekintette, kétségtelen alperesnek A. a. nyilatkozatából, melyben kijelentette, hogy a használati jogot Újpest község közönségének és nem az egyes volt telepeseknek biztosította. Felperes községre szállván át az előadottak szerint a minden lakos részére engedélyezett Dunapart-használhatási jog, az azt, megszűnése folytán helyettesítő értéknek követelésére neki kereseti joga van és pedig alperes ellen; mert a parthasználati jogot helyettesítő kártalanítási összeget ő vette fel és tartja hatalmában; következőleg, ha az, vagy annak bizonyos része megilleti felperest, csakis alperestől követelhető; azon kérdés eldöntése azután, hogy az alperes által felvett kártalanítási összegben benfoglaltatik-e és minő mérvben a felperest illetett parthasználati jognak az egyenértéke? a per tulajdonképeni érdeme megbirálásának fogja tárgyát képezni. Ezeknélfogva alperesnek a felperes kereseti joga s az alperesség ellen emelt kifogásai elvetendők voltak, s a kir. tábla, a per tárgyának érdemi megbirálására volt utasítandó annál inkább, mert ezt az alperes részéről az itélt dolog