Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 11 alkatrészének nyilvánítják: azonban az utóbb idé- Úrbéri zett 5. §. végpontjában világosan kimondatik az is, v|szonyok. hogy a fentebbi 4. és 5. §-ok ama rendelkezései által ^ bútokra*az e törvény életbelépte előtt magánjogi czimen^"^"^'. szerzett tulajdon nem érintik, hogy tehát e törvényczikk-'^^" nek a korábban érvényesen szerzett tulajdonra visszaható ereje ^om nincs. Már pedig a felperes község határában foganatosított úrbéri birtokrendezési és elkülönítési eljárás folyamán egyrészről a- község és volt úrbéres lakosai, másrészről pedig alperes Vallásalap, mint volt földesúr között, 1857. évi augusztus 3-án és 1868. évi április 20-án létrejött jogérvényes egyezségből és az ezek bírói végrehajtására vonatkozó hiteles adatokból az tűnik ki, hogy sem a község, sem volt úrbéres lakosai azokon a területeken kivül, melyek egyezségileg az ő el is különített illetményeik gyanánt állapíttattak meg és adattak ki, másra és igy különösen a soroksári Dunaágnak arra a részére, mely a taksonyi határból 266 kat. holdat foglalt el, ott semmiféle igényt nem támasztottak, részükre ily igény meg nem állapíttatott; hanem, mint az 1873. július 26-án úrbéri bíróság által hitelesített elkülönítési telekkönyv tanúsítja, az egész taksonyi Duna a fent kitett térfogattal az alperes Vallásalap földesúri egyéb illetményei között mint ennek kizárólagos tulajdona jegyeztetett be és adatott át. S minthogy az úrbéri birtokrendezés és elkülönítés ily módon történt bírói végrehajtása ellen sem annak folyama valamely megengedett jogorvoslattal, sem pedig annak befejezése után az 1871. évi LHL t.-cz. 52. §-ábar. engedélyezett kiigazítási keresettel felperes község s a volt úrbéres lakosok nem éltek; s ekként az alperes Vallásalap, mely az úrbéri rendezés előtt földesúri jogánál fogva az egész taksonyi határnak, Dunapartnak és medernek ura volt, mindannak, a mit a fentidézett úrbéri egyezségek szerint a volt úrbéreseknek és felperes községnek kifejezetten át nem engedett, továbbra is tulajdonosa maradt igy az egész taksonyi Dunaterületnek, tehát a Duna partjainak és medrének is; minthogy továbbá az úrbéri birtokrendezés és elkülönítésnek a fentebb előadott módon történt keresztülvitele következtében az alperes tulajdonjoga a peres területekre nézve oly erős magánjogi czimen alapszik, melyet a fentebbiek szerint az 1885. évi XXIII. t.-cz. rendelkezései hátrányosan nem érinthetnek; és igy az a magánjogi megállapodás, melynél fogva a Dunapartok és meder a partmenti úrbéres birtokok alkatrésze lenni megszűntek s a volt földesúr tulajdonául tartattak fenn, az által, hogy a Duna medre időközben a víz állandó elvonulása következtében nagyrészt szárazzá vált, mi változást sem szenvedett, végre: minthogy a peres területek mind az alperes illetményéhez tartozó s a szabályozás folytán kiszáradt mederben vannak s igy az alperes tulajdonát képezik; s ekként birtoklása is jogszerű: mindezeknél fogva az alsóbirói Ítéletek megváltoztatatásával felperest keresetével elutasítani kellett (902. decz. 30. 3888.). 21039. Curia : Az erdélyi tkvi rendtartás 4. §. szerint azok Majorsági az igények, amelyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokonviszo-zse/Zm'/s^ony nyok tárgyában az 1854. június 21-én kibocsátott L f. rendelet által szabályoztatnak — a majorsági zsellérviszony pedig ezek közé