Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 39 21036. Kassai tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoz-D°!°g' terhek tatja. Az alpereseknek a felperesek irányában faizási szolgalmi kö-Egyházi szetelezettségét megállapítja. Indokok: Felperesek, mint a cz—i r. mélyek faik. lelkész és kántori javadalom haszonélvezői az alpereseket a nekik Z?SI J°£a . kijáró tűzifa-járandóság, illetve egyenértékének kiszolgáltatásában mmt ^ologi man -ztalni kérik azért, mert a felperesek eme faizási haszonélvezete a cz—i 24. számú telek jegyzőkönyvben felvett nemesi birtokot a Sz. M. földesúrral 1838-ban kötött úrbéri egyezség alapján szolgalomként terheli; miután pedig a szolgalommal terhelt uradalomnak ez idő szerint az alperesek a tulajdonosai, a keresetbe vett fa járandóságot az alperesek a felperesek részére kiszolgáltatni kötelesek. Az alperesek védelme szerint azonban felperesek keresetükkel elutasitandók; mert az az úrbéri szerződés az illetékes püspöki hatóság részéről el nem fogadtatott, jogi hatálylyal nem bir; mert az alperesek a nemesi birtokot 1896-ban bírói árverésen vették, minthogy pedig a felperesek faizási szolgalma az árverésen eladott birtokra teherként bejegyezve nem volt; és miután az árverési feltételek, melyek értelmében a: árverés mejtörtént n.m tartalmaztak oly rendelkezést a mely szerint az árverési vevő a felperesek részére tűzifát kiszolgáltatni tartoznék; minthogy végre a felperesek igénye nem oly természetű, hogy az a vevőt az 1881 :LX. t.-cz. 184. §-a értelmében nyilvánkönyvi feltüntetés nélkül is terhelné, a felperesek faizási haszenvétele alperesek ellen jogszerűen nem érvényesíthető; továbbá, mert az úrbéri nyilt parancs és az 1871 : LIII. t-cz. rendelkezése szerint az úrbéri kapcsolatból eredő jogok és kötelezettségek elenyésztek és igy a volt földesúr részére visszamaradt erdőbirtok is minden haszonvétel alól, tehát a felperesek fajzási haszonélvezete alól is szabadult, végre mert az 1855. év folyamán foganatosított kártalanítási eljárásra vonatkozó iratok közt létező «urbéri lajstrom szerint az úrbéresek erdeje a földesúri erdőségből kihasittatván, a lelkész és kántor erdőilletménye az úrbéri erdők czimén elkülönített 700 holdban benfoglaltatik; tehát a felperesek az alperesektől fajárandóságuk kiszolgáltatását ez oknál fogva sem követelhetik. A tábla az alpereseknek a felperesek részéről bemutatott úrbér: egyezség ellen tett kifogásait figyelembe nem vette, mert a tábla a hivatkozott egyezséget az egyházi felsőbbség által elfogadottnak, tehát joghatályosnak ismeri el, annak mérlegelése folytán, hogy a lelkész és kántor javára egyezségileg kötelezett faizásnak a volt földesurak részéről történt teljesítése a püspöki hatóság által vissza nem utasíttatott és hogy a felperesek a fajzási haszonvételre vonatkozó és a szerződésen alapuló igényüknek per utján leendő érvényesítésére a kassai püspök részéről kifejezetten felhatalmaztattak. Minthogy az egyezség szerint az, hogy a cz—i r. k. lelkész és kántor irányában a földesúr fajzási kötelezettséget vállalt, minthogy a per során kihallgatott tanuk által igazolva van, hogy e fajzási szolgalom az 1838. évben jött létre, a szerződés értelmében szakadatlanul gyakoroltatott is, minthogy az alpereseknek azt az állítását, hogy a lelkész és kántor fajárandóságának megfelelő erdőilletőség és birtokrendezésnél az úrbéresek erdejével együttesen kiosztatott s ennek következtében a felpereseknek a földesúr irányábani faizási szolgalmi joga elenyészett, az alperesek által bemutatott «urbéri lajstrom» egyáltalán nem bizonyítja, és ezek szerint a felpereseknek a faizáshoz való igénye a volt földesúrral kötött egyezmény értelmében az 1836: VI. t.-cz. 4. és az 1871 : Lm. t-cz. 32. §-aihoz képest jelenleg is fennállónak tekintendő, mint-