Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

3R DOLOGJOG. Zálogjog, szolgáló ingatlan haszonélvezetének átruházása. Felperes és 3. r. Jelzálogjog, alperes között tehát az a körülmény határozza meg a dologi jogA záloghi- viszonyt, hogy 3. r. alperes oly haszonvételre szerzett bekebelezéssel telező kielégi-biztosított jogot, melyre felperes korábbi zálogjoga kiterjed, minél fV.-J01s?n fogva felperes a 3. r. alperessel szemben, mivel az, hogy az uj rjeaeime. t\alaj<iono« a haszonvételt fő bérleti szerződéssel másra ruházta át, mint már fennebb is kiemeltetett, egyértelmű azzal, hogy az ingatlanhoz tartozó járulékot elidegenítette (903. ápr. 21. G. 660/902.). A jelzálogai- 21032. B p e s ti tábla: Meg kellett változtatni az elsőbiróság lSzö°ö°feluii 'végzésének neheztelt részét, mert az általános jogszabályokból követ1 tási kölcsön kezik, hogy a jelzálogos hitelezőnek joga van a zálogjog szerzése Elidegenítési alkalmával gondoskodni arról is, hogy a követelés kielégitéseül szolés terhelési gálandó s a jelzálogban nyújtott fedezet oly későbbi bejegyzés által, tilalom, mely a jelzálogul szolgáló ingatlanra, mint a kielégítési alapra lényeges befolyással lehet, ne koczkáztassék. Az 1896. évi V. t.-czikk 12. és 13. §§-aiból, melyek szerint a szőlő felújítás czéljára a hivatkozott törvényczikk értelmében adott kölcsön az illető tlekjkv vagy tkvi betét A. lapjára jegyeztetik be, mely szerint továbbá az emiitett kölcsön birói árverés esetében a szőlő dézsma, úrbéri és más hasontcrmészetü váltsággal azonos elbánásban részesül és kimutatott hátralékai beszedésére és behajtására nézve az 1883. évi XLIV. törvényczikk szabályai alkalmaztatnak, kétségtelen, hogy az ily szőlőfelujitási kölcsön a már előzőleg bejegyzett jelzálogos követelések fedezésére nyújtott kielégítési alapot lényegesen befolyásolja; ugyanazon törvényczikk 5. §-a értelmében pedig valamely, a törvényben megjelölt szőlőbirtokra, ha az a szőlő felújításra nem alkalmas, azt más u;i hegyi szőlő létesítésére alkalmas területtel helyettesitheti, miből ismét az következik, hogy a jelzálogul lekötött ingatlan, mint fedezet az ily helyettesítés utján való megterhelés által a hitelező elől egészben vagy részben elvonathatik. Mindezekre való tekintettel és figyelemmel arra is, hogy az 1896. évi V. t.-czikk a szőlőfelujitási kölcsön igénybe vételét csak kedvezményül nyújtja, ellenben abból nem következik, hogy bárki is ezen kedvezményről le ne mondhasson: az adós által erre vonatkozólag adott engedély alapján az a tulajdoni korlátozás, hogy a jelzálogul lekötött ingatlanok az 1896. évi V. törvényczikken alapuló szőlőfelujitási kölcsönnel a jelzálogos hitelező beleegyezése nélkül meg nem terhelhetők, a jelzálogos hitelező kérelmére feljegyzendő, mert ez mint szerződési feltétel, magában a kölcsönügyletről szóló kötelezvényben, mint a jogügylet alkotó része, köttetett ki és a jelzálogos hitelező által a kölcsönügylet folytán nyújtott fedezet fentartására szerzett igény biztosítására szolgál s azzal egyidejűleg alapíttatott. Az ily korlátozás feljegyzése nem tartozik azok közé, amelyek a kir. Curia 74. sz. polgári döntvénye értelmében joghatálylyal nem birnak, sőt éppen a döntvényben kifejtett jogelvek alapján azt hatályosnak kell tekinteni. A hivatkozott döntvény ugyancsak azon elidegenítési és terhelési tilalmak feljegyzéséről szól, melyek által az ingatlan forgalmon kívül helyezése czéloztatik; csak ezekre vonatkozólag áll az a jogszabály, hogy csak akkor birnak hatálylyal, ha azokat az átruházó a maga vagy harmadik személynek az átruházott ingatlanra vonatkozó igénye biztosítása végett alapítja, ellenben nem áll e szabály az oly tulajdoni korlátolásra, mely az ingatlannak forgalmon kivül helyezésére nem irányul s mely által az ingatlan tulajdonosa csak bizonyos, kiváltságos természetű kölcsön felvételéhez való jogáról mond le annak a jelzálogos hitelezőnek a javára, aki ezt a kölcsönügylet kötésekor,