Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 35 volna a felperesnek zálogba, még akkor is az 1. rendű alperes az Zálogjog, osztrák polgári törvénykönyv 456. §-a szerint a betétet mint tulaj- Jelzálogjog, donát csak ugy követelhette, ha a felperest, akinél az elzálogosítva Váltó követevolt, kártalanítja, magának pedig jogában állott kártalanítást a zálogba biztosítóadótól követelni. Ezeknélfogva s mert az L r. alperes a zálogtárgyat ,s<?rű .^dott a fennebbiek szerint a felperestől jogtalanul elvonta, őt kötelezniy£^^°fl £ kellett, hogy felperesnek a váltóösszeget s 6°/o járulékait meg- gfémfés a[0i fizesse. A késedelmi kamat azért lett 6°o-ban megállapítva, s a kereset ama kérelmének, hogy a tőke után 8c,o kamat ítéltessék meg, azért nem adatott hely, mert a kamat nincs Írásbeli okmányban kikötve, s mert a váltó követelések utáni törvényes kamat az 1895 : XXXVI. t.-cz. 3. §-a szerint a tőkének 6°o-át teszi. 1. rendű alperes a kereset ellen azzal, hogy ő a felperes birtokába jutott, állitóan tulajdonát képező takarékpénztári könyvecske megsemmisítése iránt az eljárást megindítván, felperes elmulasztotta annak birtokát a törvényszékhez a hirdetményi határidőben bejelenteni, s hogy ennek folytán ahhoz való jogát elvesztette, mert az birói végzéssel semmisnek nyilváníttatott, eredménynyel azért nem védekezhetik, mert a megsemmisítési határozat az érdekelt felek jogviszonyán, tehát a felperesnek zálogjogán is mit sem változtat s az a határozat az osztrák polgári törvénykönyv 142. §-a szerint csak azt eredményezhette, hogy a megsemmisített takarékpénztári könyvecske a 2. r. alperessel mint annak kiállítójával szemben hatálytalanná vált, s hogy az a szerénti hitelezőjének, az 1. rendű alperesnek joga nyilt követelni, hogy adósa, a 2. rendű alperes a megsemmisített betéti könyvecske helyett neki uj könyvecskét adjon ki, illetően hogy neki a betétet a betéti könyvecske előmutatása nélkül is fizettesse ki. Ezek szerint tehát a 2. r. alperes, a megsemmisítési végzés felmutatóját, az 1. rendű alperest a betét felvételére jogosítottnak tekinthette, miért is annak kifizetéseért felperesnek kártérítéssel nem tartozik, még azért sem, mert egyedül az a< körülmény, hogy felperes őt értesítette arról, hogy a könyvecske birtokában van, követelési jogezimet 2. r. alperes ellen azért nem állapit meg, mert felperes elmulasztotta a könyvecske birtokát a hirdetményi határidő alatt a bíróságnál bejelenteni és ezáltal annak megsemmisítését megakadályozni (903. febr. 3. 2107/ 902.). 21031. Curia: Az osztr. ált. polg. törvénykönyv 466. §-a A zaloghiértelmében, mely, mint a tkvi jogok szerzésével és megszüntető- tef?z9. kielégisével kapcsolatban álló, az ideigl. törv. szab. 21. és 156. §-ai szerint tesi jogának irányadó, ha az adós az elzálogosított jószág tulajdonát másra át- er-,e e me' ruházza, a hitelezőnek szabadságában áll teljes kielégítését az elzálogosított dologban keresni, és pedig minthogy a zálogjog az idézett polgári törvénykönyv 457. §-a értelmében a zálogtárgy minden részére, növedékére, tartozékaira, következőleg a hasznokra is kiterjed, mig ezek elkülönítve nincsenek, ugy a zálogtárgy állagából, mint annak haszonélvezetéből. A miből kifolyólag közömbös felperesnek a miatt emelt panasza, hogy a felebbezési bíróság meg nem állapította, hogy felepres zálogjoga kifejezetten bekebeleztetett a jelzálogi ingatlan jövedelmére. Ha már most tekintetbe vétetik, hogy a jelzálogi ingatlan uj tulajdonosa D. A. a jelzálogul szolgáló házat nem akkép jövedelmezted, hogy az egyes lakásokat önmaga adja bérbe a lakóknak, hanem a valódinak megállapított szerződés szerint 3. r. alperessel több évre szóló oly szerződési megállapodásra lépett, mely szerint egy általános összegben biztosította magának az egész ház évi bérét és a ház kezelését 3. r. alperesre ruházta át és ezt bekebelezéssel is biztosította, ez pedig lényegében nem egyéb, mint a zálogtárgyul 3*