Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. Zálogjog, zetére kért bekeblezése mellőztetett, megváltoztatni és a bekeblezést Jelzálogjog, megengedni kellett, mert a telekkönyvi rendeletek 81. és 82. §-ainak Zálogjog megfelelő adóslevélben a zálogjognak a haszonélvezetre bekebeleIwszon- Zése j^nti engedély benfoglaltatik és mert telekkönyvi akadály fen élvezetre. nem forog, _ Curia: A felfolyamodás annyiban, a mennyiben az a másodbiróság végzésének ama rendelkezése ellen irányul, hogy zálogjog mindennemű kár fejében kártalanítási czimen együttesen 3% erejéig rendeltetett bekebeleztetni, visszautasittatik. Ennek folytán a felfolyamodó felfolyamodására a másodbiróság végzése csupán abban a neheztelt részében, mely szerint a 3°/o azzal a korlátozással rendeltetett bekebeleztetni, hogy a tőke összes mellékjárulékai az esedékes tőke 8% kamatát meg nem haladhatják, vétetvén^ vizsgálat alá: a másodbiróság végzésének a korlátozásra vonatkozó rendelkezése megváltoztattatok és annak a korlátolásnak, hogy a tőke összes mellék járulékai az esedékes tőke 8% kamatát meg nem haladhatják, telekkönyvi bejegyzése mellőztetik. A másodbiróság azzal a rendelkezésével, hogy mindennemű kár fejében kártéritési dij czimén együttesen 3% erejéig rendelte el a zálogjog bekebelézését, az elsőbiróság végzését a tekintetben, hogy a zálogjog bekebelezése a kötbér és kártalanitási dij czimén együttesen l1/2% összeg erejéig rendeltetett el, a f elfolyamodó javára változtatta meg, ez a változtatás pedig az ügy megvizsgálásánál a helybenhagyással egy tekintet alá esvén, a másodbirói végzés ezen rendelkezése ellen a telekkönyvi rendtartás 145. §. ért elmében további felfolyamodásnak helye nincs; miért a felfolyamodást erre vonatkozó részében visszautasítani kellett. A másodbiróság végzésének a korlátozást illető rendelkezése azonban megváltoztatandó és a korlátozásnak telekkiönyvi kitüntetése mellőzendő volt, mert az adóslevélben k iikötött kártalanítási dij az adósnak csak esetleg'efr és nem a tőke után időszakonként visszatérőleg és ,nem feltétlenül fizetendő tartozása, erre nézve tehát az 1877 : VIII. t.-cz. 3. §-a alkalmazást nem nyerhetvén, a korlátolás bejegyzésének helye nincs (904. ápr. 27. 9536/904.). Váltó követe- 21030. Curia: Bizonyított tény az, hogy néh. Z. J., M. A.-né, lés biztositá-l. r. alperesnek a neje, 1896. ápr. 22-én kelt váltóelfogadmány mellett , sóra adott a felperes szövetkezettől 520 irtot vett fel kölcsön, amelyet ennek kézizálog el- ^ggg július 21-én tartozott visszafizetni. Az is bizonyított tény, hogy V?ismt%aniái'neyezett kölcsönvevő ezen kölcsön biztosítására a hitelintézet által ^ kiállított 682 írt 59 kr.-ról szóló betéti könyvecskét adta át felperesnek kézi zálogként. Mindezeknél fogva kétséget nem szenved az, hogy felperesnek, minthogy a váltótartozás a lejáratkor nála megfizetve nem lett, a váltótörvény 106. §-a szerint jogában állott tartozásának kielégítését a neki kézi zálogul adott takarékpénztári betétből kielégíteni. De mivel azt a 2. rendű alperes az 1. rendű alperesnek fizette ki, s ez által a kézi zálog a felperestől elvonatott, most már azon kérdés képezi eldöntés tárgyát, hogy a felperesnek a fentebbi módon okozott vagyoni hátrány miatt terheli-e az alpereseket valamely és minő felelősség? Ami az 1. rendű alperes felelősségét illeti, ezt meg kellett állapítani azért, mert felperes még az esetben is ha az I. A. M. betűkre szóló elzálogosított betét az 1. r. alperesnek] s nem az azt elzálogosító nejének képezte tulajdonát, azt a könyvecskét, minthogy az azon található takarékbetéti szabályok 9. §-a betét felvételére a könyvecske előmutatóját feljogösitja, jóhiszeműen fogadta el kézizálogul, s igy ha nevezett adósa egy idegen betétet is adott