Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

32 DOLOGJOG. Zálogjog védekezett, hogy a 2. alatti okiratba foglalt megállapodásnál fogva a eizaiogjog. dl. gz> M^ részéről 1902í évi november 1-éig be nem váltott váltok Zálogjog ki nem fizetett összegei erejéig jogositva van a követelt házbérrészietet élvezetre me£tartani> illetőleg a követelésbe beszámitani. Az eldöntendő jogkér1 c' dés tehát az volt, hogy alperes jogositva van-e az anyagi jogszabályoknál fogva a dr. Sz. M. bérbeadóval történt eme megállapodás alapján az 1902. évi november hó 1-én esedékessé vált és előre fizetendő bérösszeget dr. Sz. M. azzal a hitelezőjével szemben,^ a ki a ház haszonélvezetét zárlat alá vette, s a bért az 1902. évi április hó 27-én kézbesített rendelvénynyel letiltotta, megtartani és beszámítani. Az állandó bírói gyakorlat szerint az o s z t r. p o 1 g. törvénykönyv 1102 §-ának rendelkezése, a mennyiben a megoldandó kérdés tá rgyáta telekkönyvileg bejegyzett zálogjog hatálya, illetve az ingatlan haszonélvezetére szerzett zálogjog hatályának terjedelme és elsőbbsége képezi, az ideiglenes törv. szabályok által hatályban tartottnak tekintendő. Alaptalan tehát az alperesnek az az érvelése, hogy az osztr. polg. törvénykönyv 1102. S-ának rendelkezése a fenforgó esetben nem volna alkalmazható, és hogy annak hatályát az 1881. évi LX. t.-cz. rendelkezései megszüntették volna. A fent jelzett tényállás szerint V. ö. hitelező javára a dr. Sz. M. házának haszonélvezetére foganatosított zárlatból kifolyóan a házbér letiltását tárgyazó végrehajtói rendelvény alperesnek 1902. évi április hó 27-én kézbesittetett, a zárlatnak hatálya akkor vette kezdetét az alepres részéről fizetendő házbérre nézve. Ettől a naptól számítva az első bérfizetési időszak az 1902. évi május hó 1-tŐl 1903. évi május hó 1-től november hó l-ig tartván, nem szenved kétséget, hogy az 1902. évi november hó 1-től 1903. évi május május hó 1-éig terjedő időszak már az első időszakon tul levő második időszak volt. Alaptalan tehát alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül minősítette volna az 1902. évi november hó 1-től a bérlet megszűntéig, illetőleg a ház elárverezéséig tartó időre járó bérösszeget második időszakra eső bérrészletnek. A zárgon dnok a Végrehajtás alá vont ingatlan bérének a bérlőtől való behajtása körül nem jogutóda a végrehajtást szenvedő bérbeadónak, hanem annak a hitelezőnek jogszerű érdekeit k/öp'viseli, a ki az ingatlannak végrehajtás alá vont hasznaiból kielégítést követelni jogosult. A zárgondnok tehát jogosan és hatályosan hivatkozhatik a bérlőnek azzal az ellenvetésével szemben, hogy egy határidei fizetésnél többet tett előre, az osztr. polg. törvénykönyv 1102. §-ának rendelkezésére, és így alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta azt a jogszabályt, amely szerint a zárgondnok a bérlővel szemben több jogot nem érvényesíthet, mint a mennyivel ellene a végrehajtást szenvedő bérbeadó bírt, mivel ez a jogszabály éppen az osztr. polg. törvénykönyv 1102. §-a rendelkezésénél^ fogva a fenforgó esetre nem is alkalmazható. És amint nem bir hatálylyal az ingatlan haszonélvezetére zálogjogot szerzett hitelezővel szemben a bérnek egy határidei fizetésnél több határidőre az esedékesség eltőtt előre teljesitett fizetés, ugyanúgy a haszonbérbeadó végrehajtást szenvedőnek a később esedékes bér tekintetében tett más, oly módon való rendelkezése sem bir a hitelezővel szemben hatálylyal, amely rendelkezés, történt legyen az bár az ingatlan haszonélvezetére foganatositott zárlat hatálybalépte előtt, a bérlőt bérbeadóval szemben a fizetés alól tény-