Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 29 21023. Curia: Panaszolja alperes, hogy a felebbezési biró- Szolgalmak, ság megsértette az 0. P. T. 919. §-ában foglalt azt a jogszabályt, Lakás hogy az egyik szerződő fél, a másiktól egyedül a szerződés telje- szolgalma sitését követelheti, midőn alperest a természetbeni lakás kiszolgáltatása helyett, annak készpénzbeli egyenértékének fizetésére kötelezte. Ez a panasz sem alapos; mert a lakás természetben való kiszolgáltatása iránt kötött szerződés alapján is követelheti a jogosított a természetbeni lakás helyett, annak készpénzbeli egyenértékét akkor, ha a lakásnak természetben való élvezete a kötelezett fél tűrhetetlen magaviselete következtében lehetetlenné vált; minthogy pedig a felebbezési biróság tényállása szerint alperes felperest megverte, a lakásból kidobta és elűzte, eme tényállásból jogszerű következtetés volt arra vonható, hogy felperesre nézve a lakhatási jog természetben való élvezete alperes által lehetetlenné tétetett. Végűi panaszolja alperes, hogy a perköltség viselésére jogszabály megsértésével köteleztetett. Ez a panasz sem alapos (903. okt. 3. G. 231.). 21024. Curia: Valamely ingatlannal kapcsolatban gyakor- Telki lott jog az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével külön kikötés szolgalom. nélkül is átszáll az uj tulajdonosra, —- s a mennyiben telki szolgalomnak elbirtoklás utján való megszerzéséről van szó, a jogelődnek erre vonatkozó használata az uj tulajdonos javára is szolgál és részére a jog megszerzésének törvénves alapját képezi (903. nov. 5. L G. 305.). 21025. Pozsonyi tábla: Az elsőbiróság ítéletét részben Átjárás megváltoztatja és a felperest feljogosítja, hogy az uralkodó telek szolgalma. javára a szolgáló telekre a gyalogátjárási szolgalmi jognak .telekkönyvi bekeblezését a telekkönyvi hatóságnál kérhesse; ellenben az elsőbiróság ítéletét annyiban helybenhagyja, a mennyiben felperes keresetével ezt meghaladó részében elutasittatott. Indokok: A per adatai, a telekkönyvi térkép s az alperes beismerése szerint is a beltelek hátsó részén épült 97. sz. felperesi házból az utczára való közlekedés másképen egyáltalán nem gyakorolható, mint a vázrajzban feltüntetett uton az alperes tulajdonát képező 383. számú ház telkén való átjárással és az alperesek a perben ki is jelentették, hogy ők a felperes ház lakóinak a gyalogátjárást mindenkor megengedték. Téves azonban az alperes az a védekezése, hogy ennek az átjárási jognak gyakorlása egyedül az alperesi ház tulajdonosainak szívességétől függne és e szerint szolgalom jellegével nem bírván, esetleg meg is volna szüntethető; mert ezt a felfogást kizárja a már fent kiemelt az a körülmény, hogy a felperesi háznak más kijárója egyáltalában nincsen és így már a dolog természetéből folyik, hogy ez az átjárás régi megállapodásánál fogva, mint esetleg kényszer utján is érvényesíthető jog gyakoroltatott és másfelől annak tűrése nem lehetett pusztán szívesség, hanem kötelességen alapszik. Ezek alapján az elsőbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával felperesnek az őt kétségtelenül megillető, de alperesek részéről kétségbevont gyalogátjárási szolgalmi jog telekkönyvi biztosítását meg kellett engedni. Ezt meghaladó részében azonban a keresetet elutasító elsőbirósági ítélet helyben volt hagyandó, mert az átjárási szolgalom rendszerint csak a gyalogjárás jogát foglalja magában és a felperes az alperes tagadásával szemben a perben nem igazolta be azt, hogy ez a jog a felek jogelődei közt létrejött valamely szerződéssel a szekérrel való köz-