Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

30 DOLOGJOG. Szolgalmak, lekedésre is kiterjesztetett, vagy hogy a felperes jogelődei a kerÁtjárás déses útra szekérrel tényleg jártak volna; de ha ily gyakorlat azelőtt szolgalma, valóban fenn is állott, az az alperesi telken már évtizedek^ előtt történt pajta építése által, mely ezen az utón a szekérrel való közlekedést lehetetlenné tette, még a felperesi birtokelőd hallgatólagos beleegyezésével megszűnt és felperes, ki a 97. számú házat már ily állapotban szerezte meg, és ki a birtokelődénél több jogot nem érvényesíthet, e korábbi gyakorlatra sikerrel nem hivatkozhatik (903. jun. 2. 1188.). — Curia: Hhagyja (904. aug. 31. 6412/905.). 7. A zálogjog és a jelzálog jog. Zálog- 21026. Marosvásárhelyi tábla: A tábla az elsőbiróság szerződés. ítéletét részben és ugy változtatja meg, hogy felperest keresetével egészen elutasítja s végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt 283 korona 90 fillér per- és 70 korona 60 fillér felebbezési költséget fizessen. A keresethez A) alatt csatolt szerződés IV. pontja szerint alperes kötelezte magát arra, hogy felperesnek 50.000 korona követelése biztosítására üzleti követeléseket, áru- és anyagkészletet ad zálogba 40.000 korona értékig, ugy, hogy e zálogtárgyak alperes birtokában maradjanak és általa időnkint kicserélhetők legyenek. Felperes keresete oda irányul, hogy alperes, ki a kérdéses ingók zálogbaadását nem telj esitette, kötelezendő legyen arra, hogy üzleti követeléseket, áru- és anyagkészletet 40.000 korona értékben zálogba átadjon, ennek nem teljesitése esetében pedig 40.000 korona készpénzt birói letétbe helyezzen. A póttörvénykönyv 451. §. és 452. §-a szerint ingó dolgokra a zálogjog azoknak a hitelező kezéhez való tényleges vagy jelképes' átadása által, könyvbeli követelésre nézve pedig a kereskedelmi törvény 304. §-a szerint létesül. Ingókra nézve kizárólag csak szerződés lévén törvény szerint lehető, nyilvánvaló, hogy a kézi zálognak a zálogos hitelező birtokában kell lennie s épen mivel a zálogszerződés a négy reális szerződések egyike (kölcsön, haszonkölcsön, letét és zálog) a birtoklás átengedése és ennek alapján valóságos zálogjog engedése nélkül az osztrák általános polgári törvénykönyv 451., 452. és 1368. §-ai szerint zálogszerződés nem is jöhet létre. Az A) alatti szerződés pedig épen abból az okból, mert e szerint a birtoklás és a zálog felett való rendelkezés és elidegenítés joga a zálogbaadó alperesnél maradt és ekként alperes valóságos zálogjogot a hitelezőnek felperes állítása szerint is nem engedélyezett, zálogszerződésnek törvényes értelemben nem tekinthető. Minthogy pedig csak a zálogszerződés, mint fentebb ki van fejtve, reális szerződés, mely csak a tényleges és törvényszerű foganatosítással jön létre s igy arra nézve, hogy az adós az igért zálogtárgyat magát adja át,' kereseti jog nincs, kivéve, ha a már tényleg átadott zálogtárgyat a zálogbirtokostól a zálogadó jogellenesen s utóbb elvette volna; minthogy ezen felül a fentiek szerint törvényes alakú kézi zálogszerződés a felek közt, midőn a birtoklás és rendelkezés jogát alperes tartotta fenn magának, nem is létesült: az A) alatti szerződés IV. pontja nem egyéb, mint kötelező igéret biztositás nyújtására. S tekintve, hogy a biztositás megszerzése csakis a törvénykezési rendtartásban megjelölt módon eszközölhető: e kötelező igéret alapján felperest meg nem határo-