Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
POLGÁRI TÖRVÉXYKE 25765. Curia: Hhagyatik indokaiból és azért, mert íjitó alp. 1881: LIX. az újított perben a főesküt nem oly alakban kívánja alkalmazásba t.-cz venni, amint az részére az alapperben megítéltetett és e szerint 69. §. az ni bizonyítékot képez. (903. jan. 22. 1064/902.). 25766. Curia: A másodbiróság itélets, a mennyiben a penji- Perújítás tásí kérelemnek bely adatott, azért hagyatott helyben, mert a eommássommds végvégzés áltál az alapper végbefejezést nyervén, a sommás végzés jogerőszéssel befejeitélet hatályával bir s az ellen, tekintettel arra, hogy alperes az zett perben. alapperben nem használt uj bizonyítékokat hozott fel, az 1881. évi LIX. t.-cz. 61. §-ának 2. pontja alapján, mely a váltóeljárási rendelet 43. §-a értelmében váltóperekben is alkalmazást nyer, a perújításnak helye van. (903. ápr. 22. 361.). 25767. Szegedi tábla: Az 1881:LES. t.-cz. 25. §-ának ven-Perujítás• hadelkezése szerint harmadbirósági Ítélet mint nem felebtezhető bírói ha-tárídő lejárta. tározat a kézbesítést követő napon emelkedik jogerőre. E szerint a m. kir. Curiának 1897. évi 1012. sz. ítélete, mely a felperesnek 1898. évi január 15. napján kézbesittetett, 1898. évi január 16. napján emelkedett jogerőre. Ettől a naptól számítandó tehát az a záros három évi határidő, amely alatt a váltó-eljárási rendelet 43. §-a szerint perújításnak az 1881: LIX. t.-cz. 69. §-ának 2. és 3. pontjai esetében helye van. A törvénykezési gyakorlat által elfogadott jogszabály, hogy az években meghatározott időtartam, aminő a fent megjelölt s a perújításra engedett záros határidő is, az utolsó évnek azon a napján jár le, amely nap számánál és elnevezésénél fogva a határidő kezdőnapjának megfelel. Ez a nap pedig 1901. évi január 16. napjára esik, és miután a felperes ezen a napon beadta perujitó keresetét, az elkésés okából el nem utasítható, amiért is tekintettel arra, hogy a felperes az alapperben nem használt lényegileg a per tárgyára vonatkozó uj bizonyítékot hozott fel, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával a perujitási kérelemnek a hivatkozott 1881: LIX. t.-cz. 69. §-ának 2. pontja alapján hely adatott és ennek folytán a kir. törvénvszék további eljárásra utasíttatott. (901. jun. 12. 2981.). Curia: Hhagyja (902. okt. 8. 1118/901.). 25768. Curia: Azon állásnál fogva, amelyet az 1881: LIX. tcz. 70. §. 70. §. értelmében az újított perben elfoglal, az újító félnek alapperben Alapperben ügyvéde az ujitott perben nem volt felének képviseletében, hanem ügyvéd idéperbeli mellékfélként saját érdekében jár el, az ügyvédnek az uji- zése' tott perben a jelzett minőségben állása pedig a felhívott törvényhely helyes értelme szerint nyilvánvalóan az ügyvédi állással jár, s ezzel oly szoros kapcsolatban áll, hogy helyette örököse meg nem idézhető s a perbeli főfelek érdekében s jogai fölött folyó perben a per megújítása előtt elhunyt ügyvéd után öröklésre hivatottaknak örökösi minősége, sem a hagyaték minősége és mennyisége birói megállapításának tárgyát nem képezheti: és mert külömben- is oly esetben, ha az ügyvédnek az 1881. évi LLX. tcz. 70. §-ában rendelt megidézése elmulasztatott, ezen hiánynak pótlása rendelendő el, de a jelzett hiány magában véve a perujitási kérelemnek érdemi megtagadására alapul nem szolgálhat. Magától értetik, hogy amennyiben a perújításra s az azzal járó költségre az újító fél alapperbeli ügyvédének mulasztása szolgáltatott okot, az ügyvéd azonban a perujitási kereset megindítását megelőző időben elhunyt, a felhívott törvényhely értelmében az ügyvédet terhelő perköltség megtérítése annak örökösei ellen intézhető kártérítési kereset utján követelhető (902. nov. 13. 6772.). Márkim Felsőbíróságaink elvi határ. XV. 30
