Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
464 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1881 :LIX 25763. Curia: Alaptalan felperesnek az a panasza is, hogy t "cz- a perújítás megengedésével megsértettek az 1881 : LIX. 69. §-a, a 69. §. S. E. 50. és 73. §§-ai és az optk. 6. és 914. §-ai, valamint az Perújítást elévülésre vonatkozó szabályaink rendelkezései. A most jelzett szahatáridö és kaszokra hivatkozással ugyanis felperes azt vitatja, hogy alperesek elévülés. ^eTes.Q^[ igénye 3 év alatt elévülvén, a perujitás elkésve indíttatott. Elévülésről, mint az alább kifejtetik, szó nem lehet, tehát a perujitási kereset az 1881 : LIX. t.-cz. 69. §-a értelmében 10 éven belül megindítható volt. Uj bizonyitékül tanubizonyitas alkalmaztatott s laimenynyiben uj bizonyíték alapján a perújításnak helye van, akkor a perbeli összes, tehát az alapperbeli bizonyítékok is szorgos méltatás alá Veendők és igy a felebbezési bíróság azáltal eljárási jogszabályt nem sértett, hogy az ujitott perben az alapperbeli szerződésre is kiterjeszkedett. Felperes az ügy érdemében is visszatér elévülési kifogására, állítván, hogy alperesek követelési joga három év alatt elévülvén, ha az anyagi törvény valamely jog érvényesítésére a perújításra megengedett tíz évnél rövidebb elévülési határidőt szab, akkor nem lehet ennek az elévült jognak érvényesítésére a perújításra megszabott tíz évet ktierjeszteni. Azonban merőben téves felperesnek fejtegetése e tekintetben, melyet különben a törvénykönyv szakaszaira való hivatkozáson kívül tüzetesen elő sem ad, hogy mire alapit. Az optk.-nek az elévülésre vonatkozó rendelkezései perrel érvényesítendő igényeket tárgyaznak és ha az elévülés azt eredményezi, hogy akár a hosszabb, akár a rövidebb elévülési idő alatt érvényesítendő igények, ha a kitűzött időben nem érvényesíttetnek, többe nem érvényesíthetők de arra az esetre, midőn valaki részére perben valamely jog Ítéltetik oda, habár a jog eredetileg természeténél fogva az optk.-ben kiszabott rövidebb elévülési időn belül.volt is érvényesíthető, hanem a per, a mennyiben erre nézve a törvényes feltételek feníorognak, az 1881. évi LIX. t.-cz. 69. §-ában kitett határidő alatt, még ha rövidebb elévülési időhöz volt is kötve a per tárgya, akadálytalanul megújítható. Ép oly alaptalan az optk. 1466. §-ára az ingók elbirtoklás" tekintetében, valamint a tartozatlan fizetés tekintetében az 143i. és 1432. §§-okra való hivatkozás is, mert mindezek a szabályok a perújításnál az idézett 69. §-sal szemben sikerrel fel nem hozhatók (904. márcz. 3., 903. G. 610.): Perújítás. Fö- 25764. S z e g e d i tá b 1 a: Minthogy alp.. a kpjr. táblának jogerős eskü /«óűfos/-itéletével megítélt főesküt le nem tette, az 1868: LIV. tcz. 239. §-a érző// alakban telmében valónak tekintendő az a döntő tényállás, hogy az alperes mint uj bízo-si felperessel vagy ennek czégvezetőjével G. S.-al megegyezett arra nyíték. nézve, hogy az A. •/. felsorolt árukat s egyéb ingókat a felperes megveszi és átveszi, s hogy ugyanazokat részben saját maga átvette, illetve G. A.-t azoknak az ő részére való átvételével megbízta. P< rujitási keresetében hivatkozott alperes F. P. és G. tanukra annak megczáfolása végett, mintha ő az A. 7. a. felsorolt árukat és egyéb ingókat a 457 korona 88 fillér értékű hordók kivételével felperestől átvette volna; a perujitás folytán megtartott tárgyalás folyamán pedig válasziratában igenlő főesküvel kínálta meg a felperest arra nézve, hogy ő attól az üres hordók kivételével az A. •/. a. részletezett lobbi árut és egyéb ingót is kialkudta s megvette és átvette. Minthogy pedig azok az alapperben nem használt bizonyítékok lényegileg a per tárgyára vonatkoznak, alperes perujitási kérelmének az 1881: LIX. t.-cz. 69. §. 2. p. és a keresk. ügyekben követendő eljárást szabályoz;') ig. ügy. min. rend. 27. §-a alapján helyt adni kellett. (902. mái. 27. 2009.).
