Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

458 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1868: LIV. melyet a perújítás során nyerendő ítélet alapján t.-cz. esetleg Visszvégrehajtás utján behajtani kíván 320. §. (902. ápr. 24. G. 45.). Alapperbeli 25746. C ur i a: A perújítás hatálya az alapper költségére, mivel költség az a jogerősen befejezett peres eljárás eredményének jogkövetkezménye, újított perben.csak. az esetben terjed ki, ha az ellenfél rosszhiszeműen indította meg avagy folytatta le az eljárást (904. márcz. 15. 567/903.). 25747. Kassai tábla: Az elsőbiróság Ítéletét annyiban, a mennyiben a töirvónysizlék a perujitási keresetnek az alapperbelj perköltségre vonatkozóan helyt adott, megváltoztatja, a perujitási keresetet e részben elutasitja s a sommás végzésnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését a perujitó alperes irányában joghatályában fentartja, az ítéletnek azt a további rendelkezését, melylyel az alperes 400 korona kárkövetelésével, helyesebben v'sszaíizctés iránti igényével elutasittatott, részben és pedig akként változtatja meg, hogy a felperest végrehajtás terhével arra is kötelezi, miszerint az alperesnek 150 K tőkét, stb. visszafizessen; egyéb részében a megvizsgált ítéletet helybenhagyja. A perújításnak az alapperben felmerült költségekre nézve csak abban az esetben adható hely, ha az alapperben nyertes fél volt az, a ki a perujitót meggátolta abban, hogy az újított perben sikeresnek bizonyult védelmét kellő helyen, tehát magában az alapperben terjeszsze elő. Ennek az esetnek a fenforgása a perujitó alperes részéről nem bizonyittatván, az elsőbiróság ítéletét az alapperbeli költségekre vonatkozó részében a tábla megváltoztatta is a perujitási keresetet most kiemelt részében elutasította, a perujitási keresetnek helyt adó egyéb részében azonban ugyanazt az Ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. A perrendtartás 323. §-ának az a szabálya, hogy a perújítás az alapperben kelt ítélet végrehajtását nem akadályozza, szükségessé teszi, hogya perújításnak érdemben helyt adó Ítéletben gondoskodás történjék abban az irányban is, mikép az újított perben nyertes fél a hatályon kívül helyezett alapperbeli határozat folytán az alapperben nyertes félnek a perrendtartás 323. §-ánál fogva teljesített fizetést szükség esetén végrehajtás utján visszakövetelhesse; mert különben az újított perben keletkezett ítélet csakis abban az esetben volna végrehajtható, ha az újított perben nyertes fél a fizetést a végrehajtási törvény 40. §-ának utolsó előtti bekezdésében körülirt módozatok mellett teljesítette. Már pedig a perújítás lehetősége a most érintett módon történt fizetéstől feltételezve nincs; másrészt pedig az újított perekre is kiterjed a perrendtartás 256. §-ának az a rendelkezése, hogy minden Ítélet akkép szerkesztessék, hogy végrehajtható legyen. E perjogi szabályoknak figyelembe vételével és arra való tekintettel, hogy a megszerzett végrehajtási iratok nem nyújtanak alapot annak a felismerésére, hogy a fenforgó esetben a perujitó alperes az alapperben nyertes felperes elleni megtérítési igényét visszvégrehajtás utján is érvényesíthetné, másrészt minthogy a felperes nem vette tagadásba azt, hogy az alperes a fentiek szerint a marasztalási tőkére s annak az anyagi váltójog szerinti járulékaira nézve hatályon kivül helyezett sommás végzésnek teljesen eleget tett: a tábla ugy találta, hogy a perujitó alperesnek a 400 korona erejéig érvényesített kárkövetelése, helyesen visszafizetés iránti igénye, részben jogos alapon ^nyugszik, és hogy a felperes a sommás végzés folytán az alperestől felvett váltótőkének és az anyagi váltójog szerinti járulékainak a visszafizetésére végrehajtás terhével kötelezendő.