Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉS RENE>TARTÁS, 451 25725. Curia: Aaa körülmény, hogy valamely szabályszerűen 1868 : LIVperbeiaézett alp. a per folyama alatt elhalálozott, az ítélethozatalra befolyással nincs, és csak az ítélet kézbesítendő az elhalálozott fél Félnek haörököseinek (904. máj. 24. 7013 903.1 lalaper fo25726- Marosvásárhelyi tábla: Az 1868:LIV. és lyaman1881 :LIX. tcz.-éknek a bírói ítéletekről, ezek jogerőre emelkedéséről §' s a perorvoslatokról rendelkező szakaszai nem tartalmaznak olyan ltelt dolo'd,intézkedést, mely a birói Ítélet indokaira nézve a jogerőre emelkedés lehetőségét kimondaná, vagy az indokok ellenében a felebbezési jogot megadná; s ily irányban követendő szabályt, a rendes perekben a birói gvaliorlat sem állandósított. Ellenben az 1868: LIV. tez.-nek 247. és 256., az 1881 : LLX. tcz.-nek pedig 32., 34., 36. és 48. §-ai arra mutatnak, hogy a rendes perekre alkalmazandó eme törvényekben a jogerőre emelkedés lehetősége s ezzel kapcsolatban az önálló felebbezési jog rendszerint csupán az ítélet rendelkező részében kifejezetten foglalt s végrehajtható birói rendelkezésekre van megállapítva, de nem egyszersmind csupán az indokolásban kifejezésre jutó jogi döntésre is. A perújításnak, mint perorvoslatnak az 1868. évi LIV. és 1881 : LLX. tcz.-ekben megállapított alkatából és szerkezetéből szintén az következik, hogy perújításnak csak arra nézve lehet helye, hogy az alapperbeli Ítéletnek rendelkező részét helyezzék hatályon kívül (1881. LX. tcz. 28. §-a) és nem egyúttal arra is, hogy a biró az újított perben az alapperbeli ítéletnek csupán csak egyik vagy másik indokát helyesbítse, s a rendelkező részt pedig érintetlenül hagyja. Ezekből folyik, hogy valamely vitás kérdésnek csak az indokokban kifejezést nyerő eldöntése csupán kivételesen és csupán akkor emelkedhetik jogerőre, ha az indokokban eldöntött kérdés a rendelkező részben eldöntött kérdéstől semmi viszonylatban el nem választható, ha az előbbi az utóbbi előkérdését (praejudicialis kérdését) képezi: mig ha a rendelkező részben és csupán az indokokban eldöntött kérdések összefüggése csak laza és esetleges, az indokokban történt eldöntés a kérdésnek itéIetileg eldöntött voltát, (a res judicatat) nem állapítja meg. így például ha bíró a bekebelezés eredeti érvénytelensége miatt indított perben az előkérdést (a praejudiciumot), hogy t. i. a bekeblezés alapjául szolgált szerződés érvénytelen, csak az indokokban mondja ki, s az ítélet rendelkező részébe csak a végrehajtható intézkedést, t. i. alperesnek a törlés tűrésére való kötelezését foglalja be: ily esetben a szerződés érvénytelenségének kimondása is ítélt dolgot fog képezni. Hasonló eset, ha a biró a tartási vagy a járadékfizetési kötelezettsége mint előkérdést csak az indokban dönti el, a rendelkező részbe pedig csak a tartási, illetőleg a járadékfizetésre kötelező végrehajtandó rendelkezést foglalja be. A később lejáró járadék vagy tartási részletek iránti perben az előperben elmarasztalt már nem vetheti fel újra a tartási kötelezettség fenállásának alapkérdését, anélkül, hogy az ezt praejudiciumként bár csak az indokokban már eldöntő előpert meg ne ujitsa s ezen az alapon már az előperben megítélt tartási vagy járadékrészlet fizetése alól való felmentését ne kérje. Ellenben, ha alperes beszámítási kifogást érvényesít, viszonkereset indítása nélkül, habár az ítélet indokaiban beszámítandó követelésének fenállása kérdésében is eldöntött a biró: alperes beszámítandó követelésének behajtására uj pert indíthat anélkül, hogy az előpert meg kellene újítania. Ugyanígy áll a helyzeti s ez a jelenleg folyó pernek esete, ha tulajdonjog megítélése iránti perben alperes a vételár le nem fizetését kifogásként érvényesiti., s az elő29*
