Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

452 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1868: LIV. per birája csak az ítélet indokaiban mondja ki, hogy a vételár ki t_cz- van egyenlítve; s az ítélet rendelkező részéiben! a biró csak a tulajdon24& § jog odaítélését mondja ki. Ebben az esetben is a vételár le- vagy ítélt dolog. ie nem fizetésének s a tulajdonjog odaítélésének kérdései között az összefüggés csak esetleges, a vételár lefizetése nem mellőzhetetlen előkérdése a tulajdonjog megítélésének; meg lehet a megvett dologra a tulajdonjogot ítélni anélkül, hogy a vételár lefizetése vagy kiegyenlítése megtörtént volna; például ha a vételár a felek szerződése szerint is később fizetendő, stb. Hogy a törvénynek fentebb kifejtett értelmezése különben is helyes, kitűnik ez az abból folyó következmények figyelembe vételéből, ha az elsőfoka bíróságnak álláspontja megállana. Ha t. i. a vételár kiegyenlítésének eldöntése a jelenleg fellépő felperesre nézve már itélt dolog volna: ugy neki a kérdéses előpert (a tulajdonjog megítélése iránti pert) törvény szerint s a törvényes előfeltételek fennforgása esetén meg szabadj újítani. Ha az előpert megújítja, azt nem kérheti többé, hogy az előper felperesét a bíróság a vételár meg nem fizetése alapján alapperbeli kérelmével utasítsa el: mert az előperbeli felperes tulajdonjogának a megvett ingatlanra való érvényesítése a felek közti szerződésben nincs a vételár lefizetésének megtörténtétől függővé téve. Az előperbeli ítéletet tehát rendelkező részében hatályon kivül helyezni, s a már megítélt és telekkönyvileg bejegyzett tulajdonjogot meg nem itéltté tenni, vagy most a vételár lefizetésétől függővé tenni nem lehet. Az előper megújítása esetén tehját a pert ujitó alperes, ki az 1868 : LIV. tcz. 319. §-a értelmében alapperbeli kérelmén, t. i. felperesnek keresetével való elutasításán tul nem terjeszkedhetik, s azt, hogy az előperbeli felperes a Vételár megfizetésében is el legyen marasztalandó, kérnie nem szabad: uj bizonyítékai alapján csak azt kérhetné, hogy a bíróság az alapperbeli Ítéletnek a vételár kiegyenlített voltát kimondó indokát helyezze hatályon kivül. S ha tbben az előperben alperes nyertessé válik!, s ha a bíró az újított perben pusztán jogmegállapitólag (praejudicialiter) kimondotta, hogy a vételár kiegyenlítését kimondó indokbeli döntés meg nem áll s megdőlt: a perújításban nyertes alperes a vételár megfizetésére való jogát csak ugy érvényesíthetné, hogy ugyanezt a pert, amelyben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint most pervesztessé válik, újra megindítani volna kénytelen. Ily kerülő uton járó jogérvényesítést pedig a helyesen szerkesztettnek tekintendő törvény nem akarhat. Az eddig kifejtetteket összefoglalva azt, hogy a birói ítéletből mi emelkedhetik jogerőre, mi ellen lehet tehát felebbvitelnek és perújításnak helye? ugy kell megállapítani: hogy jogerőre csak a keresetileg vagy viszonkeresetileg érvényesített jog, és annak elválaszthatlan előkérdése vagy elválaszthalan következménye felett történt birói döntés emelkedhetik; ellenben a puszta kifogásként érvényesített jogigénynek rendszerint csak mellékesen történő eldöntése jogerőre nem emelkedik (903. máj. 7. 1428.). 25727. Curia: Ugyanis a íelebbezési bíróság által az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállás szerinti «Első módosi téglagyár» czég nincs és nem is volt, hanem ez az elnevezés a közhasználatban a «L. H. és társai első módosi téglaégető» czég rövidített megnevezésére használtatott. Megállapittatott továbbá, hogy midőn L. S. a keresetet a czég ellen a czégnek ezzel a közhasználatú rövidített megnevezésével nyújtotta be, a czég képviseletében eljárt ügyvéd részére a meghatalmazást az itteni alperesek egyike, W. F. adta; a meghatalmazásból pedig kitűnik, hogy az a czégnek teljes és helyes jegy-