Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 447 vonatkozik az 1868: LIY. tcz. 137. §-ának határozott rendelkezésénél 1868 :LIV. fogra figyelembe sem vehető. Ekkép a keresetet megalapító az a ^"p2" tényállítás, hogy felperes az ajánlatnak megfelelő kötvényt állított „fj*. tf'hki, bizonyítást nem nyert; minthogy pedig enélkiil a biztosítási ügylet ^onvitás létrejötte meg nem állapitható, felperest keresetével el kellett uta- »6„írnthnn Bitani (901. decz. 17. 24,228.). vegirawan. 25715- Budapesti tábla: Hhagyja indokainál fogva és azért, mert a ,prdts 137. §-a a válaszban felhozni elmulasztott bizonyítékának a végiratban való érvényesítését egyáltalában, tehát akkor sem engedi meg, ha a mulasztás tévedésből eredc; s mert alperes már elleniratában előadta, hogy "az ajánlatot kitöltetlenül, a kötvényben foglalt feltételektől eltérő tüzetesen megjelölt szóbeli kikötések mellett irta alá, ehhez képest tagadta azt a kereseti állítást, hogy felperes az ajánlatnak megfelelő kötvényt állított ki és felhívta a felperest, hogy az ajánlatot mutassa be, az elsőbiróság tehát a perrendtartás 134. §-ánál fogva helyesen mondotta ki, hogy a felperesnek, ha tagadott kereseti állítását bizonyítani kívánta, az ajánlatot már válaszában bemutatnia kellett s mivel ezt elmulasztotta és az ajánlatot csak végiratában elkésve mutatta be, alperesnek az elkésés miatt tett kifogása folytán helyesen járt el, midőri az elkésetten bemutatott ajánlatot figyelmen kivül hagyta és megállapította, hogy felperesnek a kereset alapjául felhozott az a tényállítása, hogy az ajánlatnak megfelelő kötvényt állított ki, igazolatlanul maradt (902. febr. 20. 378.): — Curia: Hhagyja. (902. decz. 2. 737.). 25716. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete mzgváltoztat'.atik, a 152 § kereset érdemben elbirálandónak kimondatik és az elsőbiróság utasít-Bizonyítékok tátik, hogy K. város árvaszéke kezelése és felügyelete alatt volt, e{° neP, ter~ részben a most nevezett árvaszék pénztárába befolyt, részben a z a 1- jysztésének peres közege által elsikkasztott vagyonát és en- ^naaya. nek jövedelmét megkapja. Annak előre bocsátásával, hogy miként azt a II. bíróság helyesen kifejti, alperesként perben állónak K. várcs közönsége tekintendő, a felperes keresete érdemleges megbirálásának nem áll útjában sem az, hogy felperes számadási perében érvényesiti igényét, sem az, hogy felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem minden irányban tett eleget és hogy a beszerzett iratokból nem jelölte m_-g közelebbről azokat, amelyeket bizonyítékul kívánna alkalmazni, mert felperes igénye a számadási per keretén belül annyival inkább megbírálható, miután alperes, ki már a dolog természeténél fogva is az ő közegeiért is terhelő felelőssége alapján nemcsak számszerűleg elszámolni, hanem a vagyon kezelésére vonatkozó eljárásának jogszerűségét is kimutatni köteles, ,maga is késznek nyilatkozott az elszámolásra; a bizonyítékok elő nem terjesztésének illetve meg nem jelölésének következménye pedig nem az, hogy a bizonyítandó tény bizonyítottnak nem .tekinthető és a bizonyításra kötelezett fél az arra alapított igényével érdemben .elutasítandó. Ezek szerint, ugy tekintettel arra, hogy felperes az alperesi számadásra vonatkozó kifogásait tüzetesen előterjesztette és az elsikkasztott ^összegekre nézve részben bizonyítékot is szolgál tátott, a felperes keresete érdemben volt volna elbírálandó (904. febr. 12. 769.), /7Z §. 25717- Curia: A polg. prdts 172. §-ában foglalt valódisági Valódisági eskü hivatalból meg nem Ítélhető (902. okt. 14. 369.). eskü. 25718- Bpesti tábla: A per megalapitása Qitiscontestatio) 188. §. vagyis annak a bíróság előtt kinyilvánítása, hogy a felek közt valamely