Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

446 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1868: LIV. hatósági intézkedés vaigy törvény ezen hatóság hahivatva a kincstárképvisel étére, mely eketk ormán yfr^4'i táskörébe utal, és minthogy a 10,165/67. sz. a. vallás és közKözalapit- aiapitványi iigyigazgatóság a kir. kincstárt csak az állam által ketVfa%atóíá~£ ze^ va^' tanulmányi, egyetemi és egyéb közalapítványok vagyoni képviseleti érdekeit érintő perekben képviselheti, az 1881: XXXIX. t.-cz. 25. joga. §_a Pedig csak a műemlékekre vonatkozó jogi kérdésekben való képviseletet ruházza a közalapitványi ügy igazgatóságra: ennélfogva, hogy a kir. kincstár a közalapitványi ügy igazgatóság uiján hdyesen perbevontnak tekintendő s ennek folytán e per érdemben elbírálható legyen, a felperesnek az alperes tagadásával szemben első sorban azt kellett volna bizonyítania, hogy követelése vagy valamely közalapítványi, vagy az 1881: XXXIX. t.-cz.-ben. szabályozott, vagyis olyan jogviszonyból ered, melyekből származó perekben az államkincstár képviseletére az általa perbevont közalapitványi ügyigazgatóság van hivatva. A felperes azonban ezt nem bizonyította be. A felperes ugyanis keresetét a Mátyás-templom részére állított vas-harangállvány szállításából eredő követelés iránt támasztja, az azonban nem bizonyítja, hogy ez a munka a'z. államkincstár nevében nála valamely állami kezelés alatt álló közalapitvány terhére rendeltetett meg, sem az 1881: XXXIX. t.-cz. 25. §-ában említett eset fenn nem forog, mert az iüézett törvényezikk 3. §-ában foglalt rendelkezés szerint azt, hogy valamely mü, mint műemlék fentartassék-e ? esetről-esetre a vallás és közoktatásügyi minisztérium határozza meg, azt pedig felperes nem bizonyitotta, hogy a Mátyás-templom a műemlékek közé soroztatott volna, sőt azt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak hivatalos értesítése egyenesen megezáfolja, s így a templom számára eszközölt rendelés az idézett törvényezikk rendelkezései alá nem esik. Ezek szerint felperes nem bizonyítván be azt, hogy kereseti követelése olyan jogviszonyból ered, amelyből származó perben a kir. kincstár képviseletére a kir. közalapitványi ügyigazgatóság utján a kir. kincstár szabályszerűen perbevontnak nem tekinthető, ennélfogva az elsőbiróság ítéletét az itt felhozott indokoknál fogva helybenhagyni kellett (902. nov. 25. 5074/902.). — Curia: Helybenhagyja (904. febr. 23. 1072/903.). 00. §\ 25713» Curia: Alp. szegénységét megfelelő hatósági bizonyitSzegényjog. Vlánynyal tanúsította. Az! a körülmény, hogy a bélyegmentességet alp. nem az első, hanem a felebbezési bíróságnál kérte, az eljárásnak jelesen a tárgyalási és jogorvoslati rendszernek az 1893 : XVIII. tcz. által tett változtatása következtében az az iránti kérelem megtagadására indokul nem szolgálhat (901. decz. 6. I. H. 36:). 137. §. 25714. Budapestit örványsz ék: Alp. az elleniratban beElkésett bízó ismerte ugyan az ajánlat eláirását és annak a felp. alkalmazottjának B. nyitás veg- j kezéhez átadását, de ugyancsak az elleniratban tagadta, hogy felíró an. pereg az ajánlatnak megfelelő kötvényt állított ki. Minthogy pedig az ajánlatnak elfogadása, illetőleg annak megfelelő kötvény kiállítása képezi a kereskedelmi törvény 468. §-ának 2. bekezdése értelmében azt . a jogalapitó tényt, amelyből felperes dijkövetelési joga ered, felperes tartozott volna válaszirata mellett előterjeszteni a D) alatti kötvénynyel együtt az alperes által aláirt ajánlatot, vagy egyéb bizonyítást ajíinlani arra a kereseti állításra nézve, hogy a D) alatti kötvény az ajánlatnak megfelelően van kiállítva. Félperes azonban csak a \ égirathoz csatolta C) alatt az ajánlatot, késedelmét tévedéssel indokolva. A C) alatt azonban, mint a végiratban felhozott bizonyíték azért, mert nem a viszonválasziratban foglalt uj ténykörülményre