Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

POLGÁRI TÖ 443 annak a ténykörülménynek felderítése és megállapítása, hogy az 1868: LIVügyfelek közti egyezségi megállapodásnak tartalma mi volt? Ennek t,"cza ténykérdésnek megoldása azonban a fent kifejtettek szerint jog- 64 . §. viszonyt megállapító kereset egyedüli tárgyául nem szolgálhat annál Megállapítási kevésbbé. mert a felek jogviszonyának lánezolatából kiszakított ennek^.P rendes a ténykörülménynek megállapítása utján nem éretnék el a jogvi- Jaras an. szonyt megállapító pernek az a czélja, hogy az e tárgyban meghozandó Ítélet az ügyfeleknek jogviszonyát kimerítő módon felderítse és azoknak jogállását egymás irányában a vitás életviszonyok tekintetében a jövőre határozott irányt adó módon szabályozza. Ugyanis felperes elő sem adta, hogy alperes vele szemben követelését mily jogalapból, mely ügyletekből származtatja. Továbbá a megállapodást megelőzött állítólagos elszámolás adatait és eredményét, különösen pedig azt a tartozását és annak alkotó részeit sem jelölte meg részletesen, a melyre az egyezségi megállapodás hatályr ki terjesztetett. Végül nem irta körül felperes azt a jogviszonyt sem, mely felek között a jelen keresettel megállapittatni kért ténykörülmények bírói megállapításával állana elő. Felperes perbeli előadásából ugyan a perindítás czéljául az tűnik ki, hogy felperes a keresetileg megállapittatni kért ténykörülmények valóságának alapul vétele mellett összeállított számadás eredményének elfogadására kívánja alperest köteleztetni. De a kereseti kérelem szerint elbírálandó e pernek keretébe sem a felek egyezségi megállapodását megelőzött ténybeli adatoknak) s a megállapodás előtt fenforgott jogviszonynak, sem pedig az állítólagos megállapodás folytán beállott helyzetnek meghatározása és jogi méltatása nem tartozik. Felperes e perben fel sem vetette azt az egy vagy több vitás jogkérdést, a melynek az ellene indított vagy indítható érvényesítési perek keretén kívüli megoldása, jogviszonyainak biztosítására szükséges lenne. A kereseti kérelemben megállapittatni kért és azokkal ö^szelüggó egyéb ténykérdések pedig a felek jogviszonyaiból eredő igények megvalósítására irányuló perek keretiben megfelelő módon megoldhatók. Ezen okoktól feleprest keresetével elutasítani kellett Í902. aug. 25. 59,028 902.). — Curia: Helybenhagyja (904. febr. .:• 9fé . 25703- Curia: Kitségtelen ugyan, hogy a b:res/3t a beadás i-Felperesi jogkor már elhalt K. I. nevében és felperessége alatt helytelenül indíttatott, utód perbe Minthogy azonban ez a szabálytalanság a fenforgó esetben pótolta- lépése. tott az által, hogy a jegyzőkönyvi tárgyalás megkezdésekor az elhalt K. L helyen ennek özvegye és a csatolt hagyatéki bírósági végzés szerint örököse özv. K. L-né lépett fel felperesként és mint ilyen a keresetet magáévá tette, alpereseknek pedig ennek következtében módjukban állott védelmüket a felperesként fellépett személyivel szemben minden irányban előterjeszteni és alperesek vele szemben tényleg védekeztek is: ennélfogva a fentebbi szabálytalanság a fenforgó esetben nem tette lehetetlenné a peres ügy alapos eldöntését s ugyanazért az elsőbiróság ítéletének és eljárásának az 1881 : LLX. tcz. 39. §-ának oj pontja alapján megsemnrsitósére alapos ok fenn n^m forogván stb. (902. jul. 1. 487..). 25704. Győri tábla: Meg van állapítva, hogy felp. férje ^-KeresetijogoJ., a kinek mint hitelezőnek nevére az adóslevél kiállíttatott, meg- sultsághalt; nyilvánvaló, hogy a követelés annak örökösei, illetve hagyatéka javára érvényesíthető. Az özvegy pedig akár mint kiskorú gyermekeinek gyámja, akár mint a hagyaték