Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

436 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS. 1868 : LIV. a közforgalomnak átadatott és ez idő szerint is üzemben van; minthogy *-"cz a felperesek házfalába beerősített huzalttartó horgok a villamyeze§• téki berendezésnek kiegészitő alkatrészét s mint ilyenek az üzem Birói hatás- akadálytalan folytathatásának egyik feltételét képezik; minthogy az kör. engedélyokirat 3. §-ának d) pontja értelmében az 1888: XXXI. t.-cz. rendelkezései a fenforgó esetbon is alkalmazást nyernek, ennek a Magánházba törvénynek 14- §_a akként rendelkezik, hogy a villamvezetéki befonhuzal //tó-rendezéseken bármilyen irányú változtatás, módosítás, vagy kiegévolitása. szités csakis előző kormányhatósági jóváhagyás alapján eszközölhető; minthogy ezek szerint kétségtelen az, hogy a szóban forgó huzaltartó horgoknak a felperesek házfalába való beerősitáse kormányhatósági intézkedésen alapszik és ennek mint a villamvezetéki berendezés kiegészitő részének bármely irányú megváltoztatása a felhívott törvényhely rendelkezése szerint kifejezetten csakis a ^kormányhatóság jóváhagyásával eszközölhető, a miből okszerűen következik az is, hogy a felperesek házfalába bekapcsolt huzaloknak eltávolithatására irányuló kereseti kérelem birói uton Ítélkezés tárgyává nem tehető: ezekből az okokból az elsőbiróság végzését megváltoztatni, a rendelkező rész értelmében határozni s a felpereseket, mint vesztes feleket az okozott költség megfizetésére kötelezni kellett. — Curia: Hhagyja (904. jul. 18. 3758.). Jogtalan köz- 25684. Budapesti törvényszék: Felp. kártérítést perel jSozg. intéz-az aiap0I1) mert alperes ellene jövedéki kihágási ügyben jogtalanul vekárérvénvt> zete^ zárlatot, italmérési jogától jogtalanul megfosztotta, áruit potom sitése "áron jogtalanul eladatta, ellene nem létező követeléseket érvényesített és soroztatott. Ezen keresettel szemben alperesnek az 1896 :IV. t.-cz.-re állapított kifogásának helyt adni nem kellett. Mert felperes ugyan kártérítésre perel, de oly jogalapon, melynek elbírálása polgári bíróság hatáskörébe nem tartozik. Tulajdonképpen elbírálás tárgyát ugyanis nem' a károsodás ténye és összege, hanem első sorban az azt állítólag előidézett tényekből vonható jogalap képezi. Az a körülmény, hogy valakire egy másiknak cselekménye folytán kár háramlik, magában véve nem jog, hanem egyszerű ténykérdés^ a kár tehát nem is jogczim, hanem tényalap. A jogkérdést az képezi, létezik-e oly polgárjogi alap, mely kártérítési kötelezettséget polgárjogilag megállapít. A kár tényleges fenforgásának és számszerű megállapításának kérdése mindig csak másodlagosan döntendő el és elbírálás tárgyát csak az esetben fogja képezni, ha előzetesen megállapítható oly jogalap, mely annak megtérítésére kötelez. Ha tehát ilyen polgári bíróság által elbírálható jogalap nem létezik, polgári bíróság előtti keresetnek sem lehet helye, ilyenre alapot a kérdés, mint másodlagos ténykérdés, magában véve nem képezhetvén, a hatáskör szempontjából döntő csak az elbírálandó jog lehet. (Azonos elv van kimondva az 1868: LIV. t.-cz. 9. §-ában is.) Miután pedig a jogalapot felperes keresete értelmében közigazgatási intézkedések jogtalansága (jogtalan cselekmény) képezi, közigazgatási intézkedések jogossága és helyessége pedig az 1869: IV. t.-cz. 1. §-ában lefektetett elv sérelmep élkül felül nem bírálható, a jelen kereset elbírálására polgári bíróság hivatva nem lehet. Nem lehet hivatva annál kevésbbé, mert azon eseteket, melyekben közigazgatási intézkedések felülbírálását az állami közigazgatás sérelme nélkül a törvényhozás megengedhetőnek vélte, a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalta, ezzel egyúttal kifejezésre juttatván, hogy más esetekben felülbírálásnak helye nincs, mert kizártnak tekintendő, hogy a fenti czélból felállított szakbiróság mellett hatáskört kívánt volna engedni, a tel-