Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

Polgári törvénykezési rendtartás. (1868: LIV. és 1881: LIX. t.-cz.) 25671. Kereskedelmi és váltótörvényszék: Az uralkodóház tagjainak peres és perenkivüli ügyeiben a birói hatáskört ^}r^lJ}atas~ az 1815. jnL 14-iki császári rendelet szabályozza, mely hatáskör az 1853. ^ Kivételes február 15-iki császári pátenssel Magyarországban is fentartatott. ^^^^Adz A birói gyakorlat (Curia 11857/92.) megállapította, hogy e rendé- tagjaira letek Magyarországon jelenleg is érvényben vannak és az uralkodóház nézve. tagjainak peres és perenkivüli ügyében ezek alapján jelenleg is ugyanazon szabályok irányadók a birói hatáskörre nézve, melyek a perrendtartás életbeléptetése előtti időben tényleg fenállottak. E rendeletek értelmében azonban a biróság hatáskörét leszállítani nem lehetett. Ugyanis az 1815. július 14-iki rendelet szerint a legmagasabb uralkodóház nem uralkodó tagjait illető minden peres és perenkivüli tisztán személyes polgári ügyben (in allén bloss persönlichen Civilangelegenheiten), valamint haláleseteknél a főudvarnagyi hivatal jár el. Ez az intézkedés tehát nyilvánvalóan a tisztán személyes természetű ügyekre vonatkozik és nem azonos a személyes keresetek fogalmával, amelyeket a perrendtartás a dologi keresetekkel állit szembe, hanem csak azon ügyekre terjeszti ki a főudvarnagyi hivatal birói hatóságát, melyek az uralkodóház tagjainak személyes jellegű jogviszonyaiból keletkeznek. A kereseti követelés azonban nem az alperes főherczeg tisztán személyes természetű jogviszonyaiból, hanem az illetékesség kérdésénél irányadó kereseti előadás szerint abból származik, hogy az alperes kistapolcsányi kőszénbánya vállalata, tehát kétségtelenül kereskedelmi üzlete szenet adott el felperesnek és azt nem szállította; tehát kereskedelmi ügyletből folyó kártérítési kötelezattség megállapítása képezi a per tárgyát, ez pedig nem tekinthető oly tisztán személyes polgári ügynek, melyre a főudvarnagyi hivatal kivételes birói hatósága meg volna állapítva. De nem lehetett helyt adni a helyi illetékesség ellen emelt kifogásnak, mert felperes bejegyzett kereskedő s mint ilyen a perrendtartás 35. §-ának 2. pontja szerint könyvkivonati követelését azon hely bírósága előtt perelheti, hol a könyvek vitetnek, az pedig, hogy valamely követelés jogosan vezettetett-e be felperes könyveibe, már az ügy érdemére tartozik. Miért is az illetékesség ellen emelt kifogásokat elvetni kellett (901. aug 2. 72609.). Budapesti tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a keresetet az eljáró biróság hatáskörébe nem tartozónak mondja ki, a további eljárást megszüntetni s a keresetet felp.-nek visszaadni rendeli. Indokok: A birói gyakorlat által érvényben állónak megállapított 1815. július 14-iki császári rendelet szerint az uralkodóház nem uralkodó tagjainak minden peres és perenkivüli személyes polgári ügyeiben a főudvarnagyi hivatal jár el. Minthogy pedig az érvényesíteni kivánt kártérítési igény tárgyához képes: a keresetet kétségtelenül személyes keresetté minősiti s annak személyes kereseti jellegén az a körülmény, hogy a tárgyát képező követelés kereskedelmi ügyletből