Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSÖDTRÖVÉNY. 429 változtatni s az alsóbiróságot utasítani kellett, hogy az alperesi viszon- 1881 -'XV11követelést érdemileg bírálja el (902. szept. 10. 389.). 25668. Budapesti tábla: Az 1881:XVII. t-cz. 157. §-ában _t5I. §. foglalt s ugyané t.-cz. 160. §-ával egybehangzó rendelkezések szerint Tömeggonda felszámolási határnap eltelte s a csődválasztmány megalakulásanok Panasz~ után a tömegvagyon értékesítése és kezelése immár nem a csőd- tosztmánv bii óságnak, hanem a csődhitelezők megbízásából eljáró csődválaszt- határozata nak hatáskörébe tartozik, amely teendőiben a Cs. T. 109. §-a sze- ellen. rint a rendes családapa gondosságával köteles eljárni s e gondosság elmulasztásáért a tömegnek felelős. Ellenben a csődbíróság a Cs. T- 257. §-ának utolsó bekezdése szerint a felszámolási határnap eltelte s a jcsődváiasztmány megalakulása után a tömegvagyon értékesítésére és kezelésére tartozó kérdésekben csak akkor van intézkedésre hivatva, ha valamely visszaélés miatt vagy a csődhitelezők, vagy a közadós panaszt emelnek. Amennyiben tehát a tömeggondnok a csődválasztmány által 1902. évi május hó 19-én tartott ülésében hozott s a vonatkozó jkv. 3. pontjában foglalt határozata ellen a csődbiztoshoz benyújtott előterjesztése a csődvagyon kezelésénél és értékesítésénél előfordult szabálytalanság miatt emelt panasszal egy tekintet alá esik, ez a panasz már a csődbiztos által visszautasítandó lett volna, mert a Cs. T. 157. §-nak utolsó bekezdése a tömeggondnokot a törvény a cscdválasztmány határozata ellen ilyen panaszra fel nem jogosítja. A csődbíróság pedig átlépte a törvényben megállapított hatáskörét, mert megtámadott végzésében már a felszámolási határnap eltelte s a csődválasztmány megalakulása után intézkedett a csődvagyon kezelésére és értékesítésére tartozó kérdés fölött, tehát oly kérdésben, mely hatáskörébe immár nem tartozott Ezeknél fogva az elsőfokú bíróságnak végzését meg kell semmisíteni s a tömeggondnoknak a csődválasztmány által saját hatáskörében hozott határozata ellen benyújtott panaszát vissza kellett utasítani. Dr. W. K. csődválasztmányi elnököt azzal a kérelmével, hogy a felfolyamodása folytán felmerült költség viselésére a csődtömeg köteleztessék, a Mr. Ítélőtábla azért utasította el, inert a felfolyamodásra a tömeggondnok eljárása szolgáltatván okot, az e miatt felmerült jogorvoslati költség nem. a csődtömeget, hanem csak a tömeggondnokot terhelheti. A tömeggondnok terhére azonban a szóban forgó költség megállapítható nem volt, mert a felíolyamodó ebben az irányban kérelmet elő nem terjesztett (902. okt. 7. 2522.). — Curia: Ellenben a másodbiróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, mely szerint a csődkövetelések második osztályába sorozott követelések után járó hányad kiszámításul a tőke után járó kamatok ezúttal figyelmen kivüi hagyatni rendeltettek, megváltoztatni és kimondani kellett, hogy a csődkövetelések második osztályába sorozott követelések utján járó hányad kiszámításánál a minden egyes csődhitelezőt a felszámolási tárgyaláskor valódinak elismert tőkéje után megillető kamatok is figyelembe veendők, mert az elsőbíróság által e részben felhozott és a csődtörvény 182. §-ára alapított helyes indokok szerint a felosztási terv akkép Készítendő el, hogy abba a felosztandó alapból minden egyes valódinak elismert követelésre eső összeg nemcsak a tőkék, hanem a járulékok után is számítandó ki, már pedig a csődtörvény 191. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a járulékok alatt a megállapított kamatok is értendők. A felfolyamodással élő fentebb megnevezett csődhitelezők ama kérelmének, hogy felfolyamodásuk költségének viselésére a csődtömeg köteleztessék, azért nem adatott hely, mert felfolyamodásuk csak részben vezetett eredményre (901. decz. 11. 467.).