Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

f 428 CSŐDTÖRVÉNY. 1881 :?XVII. tőnek főnöke ellen a szolgálati viszonyból kifolyólag fenálló kötet.-cz. lezettség teljesítésére irányuló igénye az 1884: XVII. tcz. 176. §-ának 145. §. értelmében első sorban az idézett törvényczikk 141. §-ához Képest Üzleti ű//ra/-alakitott ipari hatóság által döntendő el ugyan és igy a felperes mazottat '//efó'helytelenül indította meg ezt al pidrit a kjr. törvényszéknél mint keresfizetés valódi-fofeimi bíróságnál; tekintve azonban, hogy az alperes czég időközben saganakmeg-^Q^g jutott és a felperes követelése bejelentés alá eső igényt kéa apiasa. pezv£Uj a felperes követelését a csődeljárás során bejelentette; tekintve, hogy a bejelentett követelés a felszámolás alkalmával a tömeggondnok által kifogásoltatván, a követelés valódiságának a megállapítása a csődtörvény 145. §-ának rendelkezéséhezi képest a csődbíróság hatáskörébe tartozik; ennélfogva a szóban forgó esetben a jelzett pergátló akadály most már figyelmen kívül hagyandó. Az: elsőbíróság ítéletét a valódinak elismert követelés mennyisége tekintetében azért kellett megváltoztatni, mert bár a kir. tábla is elfogadta azt, hogy a felperes járandóságai évenkint összesen 3600 frtot tettek ki , mégis figyelemmel arra, hogy a felperest az alperes czég az 1896. június 18-án bocsátotta el a szolgálatból, a felperes fizetéshátralék czimén csak az eddig a napig esedékes járandóságait igényelheti ; e szerint tehát e czimén... felperes csak 642 frt 32 krt igényelhetett. A három havi felmondási időre (1896. június 18-ától szeptember 18-ig) pedig — amint azt az elsőbiróság helyesen kifejtette — csak az az összeg illeti meg a felperest, amely a fizetés és lakbér czimén kapott évi 2500 írtból erre az időre esik, ami pedig helyes számítás szerint 625 frtot tesz ki. így tehát a felperes követeléséből csak az ilyen módon kiszámított 1267 írt 32 kr. s járulékai volt valódinak elismerhető. De meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletét annyiban is, amennyiben a felperes követelését egészben a csődkövetelések II. osztályába sorozandónak mondotta ki. Ugyanis a csődtörvény 60. §-ának 1. pontja szerint: azoknak, akik a közadós iparüzletében állandóan alkalmazva voltak, a csődöt közvetlenül megelőző egy évre hátralevő és a törvényes felmondási időre járó fizetései az I. osztályba sorozandók. Minthogy pedig az alperes czég ellen a csőd 1897. július 28-án rendeltetett el; minthogy a felperes az alperes czég szolgálatából az 1896. év június 18-án bocsáttatott el és így !a) három havi felmondási idő csak 1896. szeptember 18-án járván le, az 1896. július 28-tól szeptember 18-ig terjedő idő a csődnyitást megelőző egy éven belül esik; minthogy hogy végül a 2500 frt fizetés alapul vételével és az1 egyes hónapokat 30 nappal számítva, 1896. július 28-tól 1896. szeptember 18-ig... összesen 347 frt 22 kr. illette a felperest, ennélfogva a valódinak elismert összegből 347 frt 22 krt és járulékait a csődkövetelések I. Obztályába, az ezenfelüli 920 frt 10 krt pedig a csődkövetelések II. osztályába sorozni kellett. (1902. június 24. 2233/902.) — Curia: Hhagyja. (903. okt. 29. 1286/902.) Viszonkereset 25667. C u r ia: A csődbíróság csak annyiban képezvén ügybirócsödbiróság ságot, amennyiben azlok a perek, melyek a csődtörvény által a csődbielé tartozó r<5sag utasíttatnak, az elől el nem vonhatók, az által nincs kiper en. zarva a polg. pert. általános rendelkezéseinek alkalmazása a csődbíróság előtt érvényesített oly viszonkeresetekre nézve, melyek ügybiróság elé nem tartoznak. Minthogy pedig az alperes által támasztott viszonkövetelés ugyanabból a jogügyletből származik, amelyre felperes keresetét alapította s igy a jelen viszonkeresetnek ebben a perben az 1881 : LIX. tcz. 8. §-a értelmében helye van, ki kellett mondani, hogy alperes viszonkeresete érdemben bírálandó el, miből folyóan mindkét alsóbiróságnak ellenkező ebbeli rendelkezését meg-