Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

426 CSŐDTÖRVÉNY. 1881: XVII. 1880. évi LL t. -cz. fentebb idézett 25. §-ában meghatározott munkat. -cz. dijában a közjegyző által netán alkalmazott jegyzőkönyvvezető dija 112. § is 'benfoglaltatik! s ez okból a leltározásnál jegyzőkönyvvezetői minőEözjegyzö ségben alkalmazott K. L- eme munkálatának külön díjazásit a esődleltározási tömegtől nem követelheti, végül, mert a csődtörvény IV. fejezete d'Ja- a csődleltározásnál tanú alkalmazását elő nem irja, K. L. tehát díjazást a csődtömegtől e czimen sem igényelhet (903. febr. 17. 398. ). 134 § 25665, Curia: Felp. a kereseti követelés valódiságának megKözjegyzöi Ítélését azon alapon kéri, holgjy1 ő a közte és férje, a közadcs között okiraton ala-kötött s közjegyzői okiratba foglalt házassági szerződés 2. pontja sz2pulo végre- rint ké. SZpénzDien 2000 frt, ruha-, fehérnemű és egyéb ingókban peszembenmló-^s 1000 frt b, 3Csértékü kiházasitási tárgyakat, ^ mint hozományt vitt diság kífogá-^1^' a közadós házához; s minthogy e szerződés 9. pontja értelsolása. Hozo-m^eu férje vagyonából összes hozományára nézve bármikor kielémány v/'ssza-gitést követelhet, a kir. közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. t. -cz. 111. térítése. §^a alapján ugy készpénzbeli, mint ingókból álló hozománya kielégítése tekintetéből a szerencsi jbg-nál 6000 K. erejéig még a csőd megnyitása előtt férje ingó vagyonára kielégítési végrehajtás elrendelését kérte, amely el is rendeltetett, s minthogy férje, a közadós ezen határozat ellen kifogással nem élt, az jogerőre emelkedett; az ingókból álló hozományának becsértéke czimén érvényesített s a tömeggondnok által a felszámolási tárgyaláson kifogásolt 1000 frt s 114 K. végrehajtási költség követelése tahát jogerős birói határozaton alapulván, az a csődtörvény 134. §-ának utolsó bekezdése értelmében a tömeggondnok által érvényesen megtámadható sem volt. Ezen alapon azonban a kereseti követelés valódisága meg nem Ítélhető; mert sem a közjegyzői okirat, sem az annak alapján hozott v éigr e ha j tás t elrendelő határozat a csődtörvény 134. §-ában megjelölt birói határozat és birói egyezség fogalma alá nem esvén, az érintett végrehajtási határozattal szemben a tömeg-gondnok a kifogás megtételére jogosult; továbbá, mert az emiitett kereseti jogalap szerint a jelen esetben nem készpénzből, hanem ingóságokból álló hozományról lévén szó, tekintve, hogy a hozomány — ellenkező megállapodás hiányában — első sorban csak abban a minőségben köve telhető. vissz a, amelyben az a férjnek átadatott, felperes az ingókból álló hozomány értékét csak az esetben volna jogosult a férj k ö t e 1 e z e 11 s é g e i b e lépett csődtömegtől követelni, ha kimutatná vagy azt, hogy a hozományi ingók a férj által saját czéljaira elidegenittettek, illetve elhasználtattak, vagy azt, hogy azok a csődtömegbe felvétettek; felperes azonban sem az egyik, sem a másik körülményt ki nem mutatta, sőt a felperesi G. J. lanu vallomásából az állapitható meg, hogy a hozományi ingók a felperes rendelkezése alatt maradván, azok felett ő maga rendelkezett (904. márcz. 8. 1554/903. ). 145 25666. Máramaros szigeti törvényszék: Felp. keÜzleti a/A-aZ-resetében azt állítja, miképp ő az alperesi pénzintézet tulajdonát mazottat //tefóképező faüzletnél évi 2000 frt fizetés, 500 frt lakpénz, 500 forint fizetés valódi-utazási átalány, 500 frt kikötött jutalomdíj (remuneratio) és 100 irtot ságának meg-megérő szabad fa- és kerthasználat, valamint szabad világítás, mint állapítása, természetben járó illetmények mellett üzletvezetői minőségben volt alkalmazva, alperes azonban 1896. június 18-án a faüzlettel felhagyván, őt szolgálatából elbocsátotta, az 1896. április—június hónapokra hátra-