Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
DOLOGJOG. ?3 s igy csupán egyetlenegy és nem több szerzőnek adalékaiból van Szerzői jog. összeállítva, sőt magának felperesnek D) alatt saját mellékletéből Zsoltárkönyv is kitetszőleg az A) alatt nem egyéb mint egy másik könyvnek át- irodalmi venyomata, a mely másik könyvtől lényegileg csak abban különbözik, delme. hogy «a legjobb papíron és szép egyházi szláv betűkkel világosan van nyomtatva», tekintve, hogy a felhívott törvény értelmében vett irói miinek csak az oly mü minősíthető, a melyet a törvény védelemben részesít, s igy az A) alatti, mint pusztán összeállítás az ismételve felhívott törvény értelmében vett irói miinek nem tekinthető, végre tekintve, hogy a kifejtettek szerint az A) alatti az 1884 : XVI. t.-cz.-nek a felhívott sem 2. §., sem 5. §-nak rendelkezései alá nem vonható, a másodbiróság felperest alaptalan keresetével helyesen utasította el (904. márcz. 16. 1984.). Í 21015. Budapesti tsz. : A szerzői jog bitorlása az al- Szerzői jog peres ellen megállapítandó. Az 1884. évi XVI. t.-cz. 6. §-ának a felolvasás 2. pontja alapján azért; mert a felperes felolvasását engedély ^^-jogosulatlan közölte, s mert a lap kiadója a hivatkozott törvény szempontjából közlése. alapjában elkövetett bitorlásért felelős a szerkesztővel együtt (20. §. utolsó bekezdése) s mert ennélfogva az alperes nem védekezhetik azzal, hogy a lapjában elkövetett bitorlásról tudomása nem volt. Annál inkább áll pedig ez a szabály, mert az 5. és 19. §-ból nyilvánvaló, hogy a gondatlanságból történt közlés is bitorlás, s inert a kiadót gondatlanság terheli akkor, ha a lapjában megjelent közlemények ellenérzését elmulasztja. — Bpesti tábla: Hhagyja. — Curia: Hhagyja (903. jan. 23. 7817.). 1 , 21016. Bpesti tábla: Való ugyan, hogy a budapesti szerzői .Szm/nü előjog szakértő-bizottságnak véleményével meg van állapítva, hogy a adásának felperesek jogelőde G. J. által irt «A peleskei nótárius» czimü bohó- joga. zat oly önálló műnek tekintendő, mely az 1884 : XVI. t.-cz. védelmében részesül; való az is, hogy felperesek a jogerős hagyatékátadó végzéssel az érintett bohózathoz való szerzői jogot 11/12. részben hagyatékbiróságilag maguknak átadatták; s való végül az is, hogy az alperes részvénytársaság budapesti színházában ezt a bohózatot 1897 november 5-én, 21-én és 1898 január 2. napján a felperesek tiltakozása ellenére adatta elő nyilvánosan. Mindazonáltal alpereseknek e'zen tényeiben a szerzői jog bitorlása meg nem állapitható. Nem vitás a peres felek közt, hogy G. J.-nek «A peleskei nótárius» czimü bohózata első izben a Nemzeti színházban az 1838. évben adatott elő; ezen idő után pedig ez a bohózat ugy a Nemzeti színház, mint Magyarország összes színpadain szabadon adatott elő anélkül, hogy az 1866 február 27-én elhalt G. J. az egyes előadások után bármiféle tantiémeket húzott, vagy hogy a mü szerzői tulajdonjogához bárminemű jogot támasztott volna. A Nemzeti színház okirattárának elégése folytán ma már nem bizonyítható ugyan, hogy G. J. érintett bohózatának előadási jogát mely feltételek mellett ruházta át a Nemzeti színházra, mindazonáltal a H. a. előszavából «G. J. emlékezete Szigligeti Edétől» megállapítható, hogy a színműírók az 1837. év előtt csupán a m. kir. Akad. által kiirt pályadijakra tarthattak igényt és hogy csupán a pesti Nemzeti színház megnyitása után, 1837. évi deczember hó 28-án jelent meg az az okirat, melyben a színház igazgatósága az eredeti szinmü- és operairóknak a három előadásból egész jövedelmet biztosit, a többi előadásokból azonban tantiémet nem kapott szerző, mely jutalmazási rendszer még az 1840. évben sem változott, amidőn a színház országossá vált és csak 1843-tól kezdve fizettek a színházigazgatók a szerzőknek 5,
